Amikor gyermeket vár egy nő, minden vágya az, hogy egészséges legyen a baba – és ez lehet, hogy közhelyesen hangzik, mégis igaz. Amikor azonban kiderül, hogy a kicsivel valami (bármi) baj van, sokan kétségbe esnek: mi lesz most így velünk?

Van, aki vállalja, hogy igen, a gyermeke valamilyen oknál fogva különbözni fog egy úgymond átlagosnak mondható gyerektől, és ő így is ugyanannyira fogja szeretni, és fog küzdeni érte, hogy teljes és boldog életet biztosíthasson a fiának vagy lányának. Nagyon sokan tartanak attól, hogy majd kicsúfolják vagy lenézik a valamilyen betegséggel (szindrómával) született és együtt élő gyereküket, de szerencsére vannak még olyan emberek, mint ennek a történetnek az egyik főszereplője, aki egy igazi csodával ajándékozta meg barátját.

Lapozz a történet folytatásáért!

Mary Lapkowicz és Ben Moser még általános iskolában ismerkedtek meg, és azonnal egy hullámhosszra kerültek. Mary Down-szindrómával született, Bent viszont ez egyáltalán nem zavarta, sőt, talán még közelebb hozta őket egymáshoz. A köztük lévő kapcsolat egyedi és különleges – ha valaki hisz abban, hogy több életünk lehet, akkor ők ketten minden bizonnyal a lelki társukra találtak rá egymás személyében, és lettek már fiatalon elválaszthatatlanok.

Mary sokat szenvedett attól, hogy rengeteg társa kerülte őt az iskolában, ugyanis nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a lánynak bizony vannak bizonyos korlátai, melyekkel együtt kell élnie. Furcsának találták őt, és nem igazán közeledtek hozzá, Ben azonban átlátott a betegségen, és felfedezte mögötte az egyéniséget.

Mivel egy iskolába jártak, sokszor találkoztak, majd Ben életvidámsága és örökös optimizmusa, jókedve hamarosan átragadt Mary-re is. A fiú mindig vigyázott a lányra, és próbálta bevonni a saját programjaiba, valamint a különböző iskolai tevékenységekbe. Amikor például azt látta, hogy Mary unatkozik, gondolt egyet, és elhívta magával focizni – a lány persze nagyon élvezte a közösen eltöltött órákat. 

Lapozz a csodáért!

Ahogy teltek az évek, és közeledett a negyedik – és egyben záró – év, eljött az ideje a bálnak is. Ben még évekkel korábban tett egy ígéretet a lánynak, melyet nem felejtett el.

Azonban Mary iskolát váltott, a barátságuk viszont ennek ellenére sem ment tönkre. Ben továbbra is kitartóan focizott, és Mary-vel nem egy versenyen össze is futottak ebből az apropóból. Amikor eljött az idő, Ben állta a szavát, és megtette, amit még évekkel ezelőtt megígért Mary-nek: őt választotta párjául az iskolai bálba.

A lány – saját bevallása szerint – soha nem volt még ilyen boldog, és ez minden akkor készült közös fotójukról is sugárzik.

Mary testvére, Tom a következőket mondta a fiúról:

„Ben visszaadta az emberekbe vetett hitemet.”. 

Édesanyja pedig következőképpen nyilatkozott a fiáról:

„Bent mindig is úgy neveltem, hogy az emberek egyenlőek. A legfontosabb pedig az volt, hogy inkább helyezze mások érdekeit a sajátjai elé, hogy megérthessen másokat, és az érzéseiket.”

Az asszonynak minden joga megvan, hogy igazán büszke lehessen a fiára, hiszen egy ilyen lovagias tett nem minden kamasznak jut ám eszébe.