A rohanó, stresszes hétköznapok végeláthatatlan áradatában muszáj megpihennünk időnként. Talán soha nem volt még ekkora szükségünk a pihenésre, mint manapság. Nem egyszerű lustálkodásra, semmittevésre gondolok, tapasztalatból tudom, hogy igazán feltöltődni csak akkor lehet, ha az erre szánt időt élményteli programokkal töltjük meg, leginkább olyanokkal, amelyek a lelkünknek is felüdülést hoznak. Legutóbb egy lélekemelő hárfakoncerten jártam.
A hárfa hangjának gyógyító hatása ötezer éve nyilvánvaló, ismerték a sumérok és az ókori Egyiptom népe, hárfamuzsikával gyógyította Dávid Sault. A hangszer tehát mindig is a lélek betegségeit gyógyító eszköz volt, égi eredetűnek, az istenek ajándékának tekintették, s idővel a művészetek szelídítő erejének jelképévé vált. A hárfa misztikus összeköttetés az égi és a földi világ között, jól mutatja ezt a hangszer görög aiolhárfa elnevezése is (Aiolosz a görög mitológiában a szél istene).
Lapozz még tovább!
És hogy a szél tud e hangszeren zenélni azt Alizbartól, a moldáviai hárfaművésztől és –terapeutától tudom. Ő mesélte el a koncertjén, hogy egyszer, amikor a Halászbástyán üldögélt kelta hárfájával, hirtelen feltámadt a szél, s belekapott a hangszer húrjaiba, megszólaltatta azt. Alizbar gyorsan elővette a diktafonját, s felvette a csodálatos muzsikát, az égből jövő üzenetet, ami a születése pillanatában készen volt. Természetesen el is játszotta ámuló közönségének.
Ez a mesebeli, szívet melengető zene ellazítja és feltölti, s a tündérek varázslatos világába kalauzolja hallgatóit. A fantáziaországban töltött estén a bennünk élő kisgyermek lubickolt a boldogságban, hiszen ott lehettünk Zsákos Bilbó otthonában, amikor tizenhárom neveletlen és nagyétkű törp tört rá váratlanul, hogy a zene mágikus hatalmával – természetesen egy hárfa segítségével – rávegyék, hogy részt vegyen az Egy Gyűrűt felkutató expedícióban. Szóval ott voltunk a Megyében, sőt hallgattuk a varázslatos, lélekmosó muzsikát, ami élete kalandjára indította a megrögzötten otthon ülő hobbitot is. Emelje magasba a kezét, aki nem kíváncsi rá!