Manapság már egészen apró gyerekek, egészen kicsi korban megkapják szüleiktől a lehetőséget, hogy megtanulhassanak valamit, amire minden felnőtt azt mondja: ‘Ha egyszer megtanultad, soha nem fogod már elfelejteni!’. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy a biciklizésről van szó, ami szó szerint (el)felejthetetlen. 

Először csak egy kismotorral kezdődik az a móka, mely olyan másfél éves kor körültől indul. Ilyenkor már a legtöbb szülő bizony vesz a gyerekének egy kisebb méretű háromkerekűt, melyet a csöppség sperec alatt megtanul lábbal hajtani. Mivel a műanyag kismotor nem egy nagy beruházás, a kellő utánajárást követően máris felpattanhat rá a lurkó, hogy aztán az első kanyarodáskor annak rendje és módja szerint el is hasaljon, és jöhessen a szeretgetős nincs-semmi-baj-nyugodtan-szállj-fel-és-menj-tovább. És ez még csak a kezdet. 

Pillanatok alatt eltelnek évek, és a gyerek már nem kismotorozik, hanem futóbiciklizik, sőt, már azt sem, hanem egy rendes, pótkereskes biciklit teker – de úgy, hogy a sprűnyelet tartó kezünk már teljesen felesleges, hiszen amelyik gyereknek volt futóbiciklije, az jóval hamarabb tanul meg hagyományos biciklit hajtani, hiszen már kiváló az egyensúlyérzéke. 

Majd amikor a pótkerék is kikerül a képből, és befigyel helyette egy 40-50.000-es már majdnem felnőttes bringa, akkor kapkodhatjuk a fejünket, hogy hová lett az elmúlt 6-7 év? A gyerek már nem is olyan kicsi, nem is olyan védtelen, és a bukósisak, térd- vagy lábszárvédő már alapfelszereltség nála, ha elmentek bringázni. Ilyenkor persze már érdemes felhívni a csemete figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy ha már egy nem 2000 forintos műanyag kismotort hajt, akkor nem árt vigyázni is rá, hiszen komoly érték van a feneke alatt, ami ha elvész, nem biztos, hogy módunkban áll egy hasonlót vagy egyáltalán bármilyet venni neki. 

Amikor a gyereknek már van egy tisztességes biciklije, melyre neki is kell már tudnia vigyázni, indulhat a móka: el lehet kezdeni szervezni bringás kirándulásokat, ami elsőre természetesen nem egy Balaton körüli túra, de egy pár kilométeres tekerés igenis lehet. Ha szereti – és melyik gyerek ne szeretné a biciklizést -, akkor a megfelelő védőfelszerelésekkel már egész komoly kis túrákat is be lehet iktatni egy-egy hétvégébe. Ez persze nem azt jelenti, hogy erőltetni kell, de ha van kedve, miért ne? 

Mindenképpen szükséges jó méretű bukósisak, mert enélkül már az útra sem engednek ki, és ez így van jól. Sokan még mindig sisak nélkül tekernek az autók közt (felnőtt emberek, jegyzem meg), a háttérben pedig a legtöbbször a lustaság vagy a hiúság áll. Pedig bicilizés közben az ember nem divatbemutatón kell, hogy érezze magát. 

Gyerekeknél ugyanilyen fontos a térd- és könyökvédő is, hiszen lényegesen többet esnek, mint a már rutinos társaik. Nem gond, mert a kicsi gyorsan megszokják ezeket a felszereléseket, sőt, még tetszik is nekik, hogy ők ilyen komoly szerephez jutottak, hogy már az úton bringázhatnak a szülőkkel. 

Ha megfelelő méretű kerékpárt választunk a gyereknek akkor, amikor már kinőtte a pótkerekes verziót, sokat spórolhatunk, hiszen egy 20”-os bicikli már pont jó lehet egy 6-7 évesnek a legalacsonyabb ülésmagassággal, és még ha elsőre szokatlan is lesz neki ez az úgymond nagyság, hamar megszokja, és éveken át nem lesz gondunk bringára. Ha pedig van tesó –  és a bicikli nem amortizálódik nagyon –, meg is örökölheti.