Vallás és politika – két olyan szegmens, melyről nem érdemes beszélni, ha nem akar az ember vitát, veszekedést, vagy valami még vadabbat. Mi a helyzet viszont az erkölcstannal?

Egy olyan tantárgy, melynek tökéletesen pártatlannak kellene lenni, de képtelen rá. Elég, ha csak beleolvasunk a fenti kis szövegrészletbe, és máris égnek állhat a hajunk szála tőle.

Ha valaki az erkölcstant választja, talán sejt valami keveset, hogy mit is fog majd kapni a „pénzéért” a gyereke az iskolában. Jóérzésű ember nem feltétlen gondol mögé negatív tartalmat, azonban ehhez általában nem kevés naivitás is társul, az biztos. Mostanában muszáj felkészülni lelkileg is arra, hogy az iskola sok szempontból még meghatározóbb szerepet óhajt betölteni gyerekeink életében.

Szinte kivenné a kezünkből a nevelést, mint olyat, és ehhez segédkezik most vadul az erkölcstan. Nagyon megosztó a téma, ugyanis sokan kérhetik számon az iskolán, az igazgatón, a tanárokon vagy bárkin, akinek az erkölcstan tankönyvekhez köze van, hogy mégis milyen jogon akarnak beleturkálni a magánéletükbe a könyvön keresztül? Mégis hogy gondolják, hogy hazamegy a gyerek mondjuk kedden a suliból, és szinte számon kérő hangnemben kezdi faggatni anyut, hogy miért is nem ment hozzá apuhoz, hiszen az erkölcsös emberek házasságban élnek. Vagy megjelenik ennek a B-verziója, mikor is a csemete a „Miért váltatok el?”-kérdést szegezi az egyedülálló anyához, aki a döbbenettől valószínű köpni-nyelni nem fog tudni, hisz a könyvben ilyeneket (is) lehet olvasni:

“ A házasságon kívüli nemi érintkezés bűn.”

“ De az internet is a nemi erkölcs elleni bűnöknek egyik terjesztője lett. …. Nem tartjuk elfogadhatónak az azonos neműek nemi közeledését sem. Ezt már az Ószövetség is keményen elítélte. Ha nem betegség, hanem tudatos bűnelkövetés áll az eltévelyedés hátterében, akkor nagyon súlyosan vétenek az elkövetők.”

Ugyanis ez a „MI VAAAN?!?!”-kategória, de teljesen.

Lapozz a további megbotránkoztató részletekért!

És a gyerek persze nem érzékeli, hogy ő most belegázolt az anyja/apja lelkébe, hogy akaratán kívül megsértette őket, ő csak azt látja, hogy a suliban a tanító vagy tanár elmondta neki a könyv éppen aktuális fejezetét, melyben az erkölcstelenségről volt szó, lásd: házasságon kívül élők, elváltak és a többiek. És ő tudja, hogy náluk otthon mi a helyzet, vagyis hogy ezek szerint ő egy szégyellnivaló családban él, ahol a szülők rosszak, mert nem a könyv alapján történnek a mindennapjaik.

Mit tehetünk ilyenkor? Tajtékozva és habzó szájjal csörtetünk az igazgatóhoz, hogy ez nonszensz? Vagy a tanárral próbálunk dűlőre jutni, hogy mégis lesz szíves nem félreértelmezni/-magyarázni az amúgy félreérthetetlenül a fent említett szülőket hibáztató erkölcstankönyvet?

Mi lehet a helyes? Létezik egyáltalán jó megoldás? Mi van, ha valaki sem erkölcstanra, sem hittanra nem óhajtja járatni a gyerekét? Az így járt, és kész (mivel valamelyiket kötelező választani jelen állás szerint)?