Amikor iskolás lesz az ember lánya vagy fia, sokakban felmerül a kérdés: vegyek neki mobilt? Vagy: másoltassak neki kulcsot? Mivel manapság elég élesen elkülönül egymstól azok tábora, akik viszonylag hamar engedik a gyereket egyedül mászkálni, nehéz általánosítani – ezért hát nem is tesszük azt. Viszont az tagadhatatlan tény, hogy komolyan végig kell gondolni, mikortól érdemes akár egy mobiltelefont, akár egy kulcscsomót a csemete kezébe nyomni, hogy nesze fiam, most már milyen nagy vagy! 

Ugyanis mindekettő komoly felelősséggel jár, és nem biztos, hogy egy 6-7 éves friss iskolás ezeket össze tudja egyeztetni a maga – korból adódóan normális – szertelenségével. 

Lehet, hogy mikor megkapja a kulcsokat, örül neki, és büszkén meséli majd bent a suliban a többieknek, hogy bizony ő már olyan nagyfiú, hogy már ilyenje is van, azonban arra is nagy esély mutatkozik, hogy ugyanezzel a lendülettel el is veszítse úgy, ahogy van. Hiszen járkál tornaórára, edzésre, különrákra, játszótérre, és millió egy olyan helyre, ahol sanszos, hogy észre sem veszi, és volt kulcscsomó, nincs kulcscsomó. 

Ha mindenáron ragaszkodunk ahhoz, hogy kisisikolásként kaphasson, nincs gond, mindössze annyi a teendő, hogy a lehető legmódszeresebben rendre kell őt tanítani e téren is. Vagyis például segíthet egy olyan kulcstároló otthonra is, mely jópofa, és pár napos-hetes használat után a gyerek is megszokja, hogy ha hazaér, oda tegye le a kulcsát, vagy ha elmegy, onnan vegye el, és így elősegíthető az, hogy az élete más területén is rend legyen a fejében úgymond. 

Nem számít, hogy mekkora a lakásod vagy házad, ha a gyerek (vagy akár te) elhagyja a kulcsát, bizony azonnal hívhatsz egy lakatost, aki zárat cserél majd, hogy megóvja értékeidet. Nem egy örömteli dolog, ez tény, viszont óvintézkedés gyanánt szerintem mindenkinek ez ugrik be elsőre. És ahogyan attól is félted a srácokat, hogy mi lesz velük, amikor először jönnek haza a suliból egyedül, úgy a mobil vagy éppen a kulcs kapcsán is ezek fognak beugrani, ha minden igaz, hogy kié is valójában a felelősség: a tiéd vagy az övék?

Hisz beletörhetik a zárba, beleejthetik a kanálisba, eljátszhatják a többiekkel, vagy bármi olyasmi történik a kulcscsomóval, amit külön a lurkónak csináltattál, ami eszedbe sem jutott volna. Mégis, az elmondható, hogy amennyiben már engeded hazajárni őt egyedül, célszerű rábízni a kulcsot is, hiszen az egy dolog, hogy ne kelljen már ott rostokolnia a ház előtt, amíg valaki haza nem ér az egyik szülő vagy nagyobb testvér, de ha már engeded járni-kelni a városban, akkor az is felelősség. És a kettő pedig egymásból következik.

Higgyételk el, hogy a gyerekek hamar belehelyezkednek az új szerepeikbe, és örömmel veszik tudomásul, hogy bízunk bennük annyira, hogy engedékenyebbek lettünk velük ilyen szempontból (közben persze halálra aggódjuk magunkat miattuk...). És ez jó nekik. Hiszen előbb-utóbb ők is bizonyítanak, és ezzel egy időben pedig a szülők is megnyugodhatnak, hogy mennyire ügyesen kezdte meg a gyerekük az önálló(bb) életét!