Az új évezred sokkal többet hozott, mint gondolnánk: többek között az apasághoz való hozzáállás drasztikus átalakulását is. A történelem során egyszer sem voltak az apukák annyira elszántak és szenvedélyesek a gyermeknevelést illetően, mint amilyenek most. És úgy tűnik, hogy még ennél is többet szeretnének tenni.
A házimunkába való besegítéstől kezdve a kedvezőbb munka-magánélet egyensúly hajszolásáig, nem kétség, hogy a mai apukák komoly mérföldkőként tekintenek az apaságra, és sokkal inkább gyermekeik életének részesei szeretnének lenni. Mi anyukák örömmel üdvözöljük másik felünk pozitív szülői kitöréseit, azonban ezt az elkötelezettséget, úgy tűnik, nem minden helyzetben támogatja a társadalom.
Annak ellenére, hogy az apák szeretnék jobban kivenni a részüket a gyermeknevelésből, gyakran érzik magukat kirekesztettnek ezen szerepükből, mert szándékosan azt éreztetik velük, hogy ők csupán „másodlagos” szülők, segítők, vagy „felvigyázók”. Mindemellett a szülői szabadságok hiánya, az alacsony bérek, és a megterhelő munkahelyek tovább nehezítik azon apukák dolgát, akik igenis szeretnének szoros kapcsolatot kiépíteni gyermekeikkel.
Mit akarnak a millenáris apukák?
Tudományosan bizonyított, hogy az apa és gyermeke közötti kapcsolat komoly kihatással van a gyermek hosszútávú fejlődésére, méghozzá több szempontból is. Az apjukkal szoros kapcsolatot ápoló gyermekek általában türelmesebbek és hatékonyabban képesek a stressz kezelésére, miután elkezdenek iskolába járni. Azok az apukák, akik jelen vannak a születés pillanatában, és a kezdetektől fogva kiveszik a részüket a nevelésből, nagy valószínűséggel gyermekük egész élete során is így tesznek majd. Az olyan gyermekek, akiknek édesapjuk aktívan jelen van, kevésbé hajlamosak a depresszióra, az elhízásra, a fiatalkori terhességre és egyéb fiatalokat sújtó problémákra.
Friss kutatási eredményekról is olvashatsz a következő oldalon. Ismerd meg te is jobban a jelen kor Apáit!
A ZERO TO THREE/Bezos Family Foundation szülők között végzett felmérése szerint az apukák készen állnak. A millenáris (1980-as évek közepe és 1990-es évek közepe között születettek) korcsoporthoz és az X generációhoz (1960-as évek közepe – 1980-as évek közepe) tartozó apukák azt állítják, hogy a gyereknevelés okozza számukra a legtöbb örömet. 86%-uk pedig megjegyezte, hogy igyekszik szorgosan dolgozni azon, hogy jobb szülővé váljon.
Azonban a felmérésből egyértelműen kiderült, hogy az apukáknak több támogatásra van szükségük. A megkérdezettek 60%-a szeretne több információt arról, hogy hogyan lehetne jobb szülő, és 70% állítja, hogy ha ismernének előnyösebb nevelési technikákat, akkor használnák azokat.
Az apukák nevelésben való részvételének meghatározása és támogatása kritikus fontosságú, és minden a születéssel kezdődik. Ez bizonyított tény – a kutatások szerint azok az apák, akik jelen vannak gyermekük születésénél, egész életükön át aktív kapcsolatot ápolnak majd gyermekükkel, és hosszú távú, pozitív egészségügyi hatással is vannak rájuk (és azok is édesapjukra).
A szülők félreinformáltsága
A kutatás továbbá rávilágított arra is, hogy sem az apukák, sem pedig az anyukák nem értik teljesen, hogy milyen rengeteg dolog is történik egyszerre kisbabájuk agyában onnantól, hogy a világra jönnek. Az újszülöttek legelső kapcsolatteremtése szüleivel és ápolóival meghatározó szerepet játszik tanulási, közösségi, és érzelmi egészségükben és fejlődésükben, illetve alapként szolgál a jövendőbeli tanulásukhoz és sikerükhöz is.