Csodás nap van, vidám felhők az égen… Ők gyúrják az édi-bédi kisbabákat, cicuskákat, kutyulikat és mindenféle kedves kis teremtményeket. Majd átadják a gólyáknak, hogy szállítsák le őket.
Gus egy magányos szürke felhő, neki az a feladat, hogy olyan állat bébiket teremtsen, akik nem annyira aranyosak. Az ő szállítója, a Peck nevű gólya. Szegénykét megharapja egy krokodil, megszúrja a sündisznó, nincs könnyű dolga.
Aztán amikor látja, hogy a következő „munkája” egy bébi cápa lesz, aki enyhén szólva félelmetes, fogja magát és elrepül.
Gus elcsügged és nagyon dühös lesz, szabadjára engedi a vihart, tehetetlenségében sírni kezd, s az eső ömlik alatta. De Peck hamarosan visszatér, védőöltözetben. Bár ezután egy angolnát kell leszállítania, s az elektromosságtól nem védi meg az öltözete.
A végére Peck – enyhén szólva – kissé lerongyolódik, de boldogok!