Te még hallod a szokásos zajban a madárcsicsergést, vagy az óra tik-tak-ját? Túlságosan megszokottá váltak számunkra ezek a hangok.
De ha kisbaba érkezik a családba, akkor újra nyitottá válunk a világ hangjaira. Nyitottá kell válnunk, hogy mindent megmutathassunk neki, ami nekünk már természetes!
Ahhoz, hogy egy baba meg tanuljon beszélni, először is jól kell hallania.
Ezért is van az, hogy a csecsemőknek különféle szűrővizsgálatokon kell átesniük, hogy idejében rátaláljanak, ha valami gond van, s megfelelő segítséggel később beszélő embereké válhassanak. Jó hallás nélkül nem vagyunk képesek megtanulni beszélni. Ezért is nagyon fontos, hogy a szülők nagyon odafigyeljenek arra, hogy a pici észleli-e a zajokat.
Az újszülött még csak az erős zajokra reagál, de ahogy növekszik, vele együtt nő az általa észlelt hangok sora is.
Fontos, hogy amikor a baba ébren van, ne óvjuk mindenféle zajtól. Hadd hallja ő is a mindennapi élet működésével járó zajokat.
Minél több dolgot hall, annál inkább erősödik a hallási figyelme.
Nem kell, hogy lábujjhegyen lépkedj a gyerek mellett! Hidd el, a babákat nem zavarja a világ hangja, sőt még képesek aludni is mellette.
De a túl erős, hirtelen, kellemetlen hangoktól a kicsik megijednek!
Azokhoz a hangokhoz, zajokhoz, amiket gyakran hall, hozzászokik. Már azokhoz a hangokhoz is, amiket a pocakban hall.
A néhány hónapos baba figyelmét már nagyon egyszerűen felhívhatjuk bizonyos dolgokra. Pl.: „De hangos ez a motor! Hallod, csiripel a madár? Ugat a kutya! …
S előbb utóbb megtanulja, hogy a világban szinte mindennek hangja van. S nekünk kell megtanítani őket arra, hogy figyeljen minden hangra, fejlesszük az akusztikus észlelési képességét. Manapság meghalljuk a telefon csörgését, a mentő szirénázását, de csak kevesen vesszük már észre a tücsök ciripelését. Újra nyitottnak kell lennünk ezekre a hangokra, hogy gyermekeinknek is meg tudjuk mutatni!
Nagyon nagy szerencsénk van, hiszen a magyar nyelv hangutánzó szókészlete egyszerűen kimeríthetetlen. Így aztán a világ zajait, nagyon sokféleképpen tudjuk elmondani, leírni.
A legjobb az, ha a kisbaba nem csak másodlagos forrásokból ismeri meg a hangokat, hanem meg is tapasztalja. Rá fog ébredni, hogy ő saját maga is képes hangokat „kreálni”. Tapsol, gügyög, összecsapja a játékait, zörög, stb. S ha ez már jól megy, előbb utóbb elkezd beszélni, persze csak ha jól meg tanult hallani!