A Mikulás története

A gyerekek a Mikulást leginkább egy piros ruhás, kedves, öreg úrral azonosítják, azonban az eredeti történetét nagyon kevesen ismerik. A Mikulás valójában Szent Miklós népies alakja, aki a gyermekek és diákok védőszentje. A katolikus szent kultusza a 10. században jutott el Németországba, kereskedők által, a Lycia nevű római provinciában fekvő Myrából, melynek Szent Miklós volt a püspöke. 

A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklósról, ahol a különféle játékokban a kolostori iskolák legfiatalabbjai alakították Miklóst. Később felnőttek vették át ezt a szerepet, ebből alakult ki a Magyarországon is ismert szokás, miszerint az ünnep előestéjén egy Mikulásnak nevezett, piros ruhába öltözött apóka jár házról házra, ahol a gyermekeket dícsérte és halmozta el ajándékokkal, vagy épp ellenkezőleg, megfenyítette és megbüntette őket. 

A magyar néphagyomán szerint december 6-a hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyerekeket, és ha az elmúlt év során jól viselkedtek, megajándékozza őket, ha pedig rosszak voltak, virgácsot kapnak a csizmájukba. A népszokás, miszerint a Mikulás az ablakba kitett csizmákba helyezi el az ajándékot, körülbelül egy évszázadra tekint vissza.