A gyerekeknél az önkifejezés leggyakoribb, legtermészetesebb módja a rajzolás. Egy gyerekrajz sokszor árulkodik arról, hogy készítőjének hogyan fejlődik érzelmi világa, hogyan dolgozza fel az élet nagy dolgait, a vele történő eseményeket. A gyerekpszichológia egyik legfontosabb eszköze ezért, maga a rajzolás, a legősibb kommunikációs forma ember és ember, ember és világ között.
Arról, hogy a gyerekek hogyan reflektálnak a körülöttük zajló történésekre, számtalan formában tudomást szerezhetünk. Ott a hiszti, az éjszakába nyúló beszélgetések, a zene, a hajviseletük, öltözködésük és ott van a rajzolás is. A gyerekrajzelemzés pontosan azoknak a gyerekeknek az érzéseit, lelkivilágát segít megérteni, akik szóban, más formában nehezebben nyilatkoznak meg.
A pszichológusok szerint, a rajzjegyek egyértelműen jelezhetnek tulajdonságokat, utalhatnak jellemvonásokra, pillanatnyi érzelmeket fejezhetnek ki, ám semmiképpen nem szabad kontextus nélkül vizsgálni őket. A szakemberek elsősorban a szokatlan magatartási változásokat mutató gyerekeknél vetik be a rajzoltatást, mert az nagyban előmozdíthatja a nehéz helyzeteket, betekintést nyújthatnak az alkotók belső érzelmi világába.
A rajzolás titokzatos világában a gyerekek pont ugyanúgy nyílnak meg, mint a felnőttek. az önkifejezés ezen módja egy olyan műfaj, amihez különösebb tehetség, szerencsére, nem kell. Egy-egy otthoni rajzról a szülőnek is érdemes következtetéseket levonni, hiszen a kis műalkotások elsődleges forrásai lehetnek annak, hogy mi foglalkoztatja a gyereket.
Találkoztál már olyan gyerekkel, aki nem szívesen mesél a rajzairól? Ugye, nem?! A megismerés, gyerekrajzelemzés szerves része az elkészült alkotás megbeszélése. Ha nem pszichológus végzi a vizsgálatot, hanem otthon te magad, akkor arra fókuszálj, hogy az élettani sajátosságok mellett milyen szokatlan jelenik meg egy-egy gyerekrajzon. Ösztönösen kódolt mindenkiben a nehézségek feldolgozásának e formája: kirajzoljuk vagy kijátsszuk magunkból a hirtelen örömet, a fájdalmat, stresszt.
A rajzolásnak, az önkifejezés mellett léleknyugtató hatása is van. A gyerekeket pillanatok alatt magába szippantja a fantázia titokzatos világa és a kreatív foglalkozás közben gyakorlatilag felszabadulnak minden világi teher alól. A 3 és 4 éves gyerekeknél jelenik meg először, hogy a rajzlap tele lesz értelmezhető alakokkal, figurákkal, megváltozik a gyerekrajz színvilága.
Ettől a kortól kezdve érdemes figyelni, hogy a gyerek hogyan tölti ki a rendelkezésére álló rajzlapot, milyen a vonalvezetése, mennyire ügyel a kidolgozottságra. A gyerekrajzok képességfejlesztő hatása megkérdőjelezhetetlen. A rajzolásnak fontos szerepe van a mozgáskoordináció és a térbeli eligazodás szempontjából, kiszűrhető vele a depresszió és a korosztályos konfliktusok, családi problémák.
Amikor otthon a gyerekünk piros vízilovat rajzol, amint az egy óriási zöld macskát ölelgetve sétál a Balaton vizének tetején, akkor semmiképpen ne kezdjünk el okoskodni neki, hogy ott valami hiba van a papíron, meg nem úgy kell ezt... Ne szorítsuk őt keretek közé, hagyjuk, hogy a gyerekrajz pontos képe legyen saját fantáziavilágának, engedjük meg neki, hogy képzelőereje a végletekig fejlődhessen és kifejezhesse önmagát. A cél az, hogy a rajzolás során felszabaduljanak benne azok a gátak, amelyek akadályozzák őt a megélt élmények feldolgozásában… legyenek azok pozitívak vagy negatívak.