A Gyereknap manapság már a megszokott ünnepek közé tartozik, és mindenki tudja, hogy május utolsó vasárnapja csakis a gyerekekről szól az egész országban. Felbolydul ilyenkor boldog-boldogtalan, falvak és városok készülnek a legkülönfélébb programokkal, hogy megszínesítsék ezt a remek napot – vagyis aki csak teheti, beszáll a mókába. Nem volt ez másként a tűzoltóságokon sem, ahol nyitott szertárkapukkal várták az odalátogató lurkókat és szüleiket.
Mondanom sem kell, a srácok meg voltak őrülve, hogy (újra) besétálhassanak a Gödöllői Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságra, ahol délelőtt 10 órától kellemes gyerekzsivaj dobta föl azokat a szolgálatban lévőket, akik addig minden bizonnyal mással voltak elfoglalva.
Amint beléptünk a már ismerős kapun, szembetaláltuk magunkat egy méretes tűzoltóautóval. Majd bekukkantva a szertárba még eggyel, meg még eggyel, és így tovább. Volt itt minden, ami csak egy kisfiúnak tetszhet: nem elég, hogy fel lehetett mászni az autókba, és egy pár perc erejéig igazi tűzoltónak képzelni magunkat (ugyanis nem egy szülő is megnézte, milyen fentről a „kilátás”), miközben kormányozza a böhöm nagy járművet, ráadásul még fel- és ki- is volt nyitogatva az autók oldala.
És hogy mi van egy tűzoltóautó oldalában? Talán egyszerűbb lenne azt felsorolni, hogy mi nincsen…
Csupa olyasmi, ami a műszaki mentéshez elengedhetetlen, vagyis kéziszerszámok, kötelek, és még egy csomó érdekesség. Hogy pontosítsunk kicsit: fűrész, balta, láncfűrész, feszítővágó, és még hosszan sorolhatnánk. A mellette található fakkban pedig több méretű tömlő található, melyekről csak az tud közelebbit mondani, aki szakmabeli. Ha pedig vettük a bátorságot, és felmásztunk a többtonnás monstrumba, láthattuk, hogy milyen is belülről, és milyen körülmények közt suhannak napjaink hétköznapi hősei megmenteni valakit, amint riasztást kapnak.
Lapozz a további érdekességekért, melyek a tűzoltóságon történtek!
Apropó, riasztás. Volt itt olyan is május 29-én. Vagyis hogy nem éles – bár azt is kaphattak volna éppenséggel -, hanem csak próbariasztás. Minekutána szépen bemondták (jó hangosan), hogy akkor most próbariasztás következik, jött egy hatásos aláfestő zene, mintha valamilyen filmben lennénk, majd elindult a buli.
A gyerekek és ugyanolyan kíváncsi szüleik félkörbe állva odagyűltek a legközelebb lévő csúszóaknához, és várták azt, amit még sosem láttunk – még próba szinten sem. Mivel a tűzoltóknak a riasztástól kezdve mindössze 120 másodpercük van, hogy elkészüljenek, és teljes menetfelszerelésben bepakolják magukat az autókba, ezt a két percet lestük hát árgus szemekkel. És hogy megérte-e? Naná!
Nekik ez már rutin, melyet szó szerint álmukból fölkeltve is tudnak; nekünk, szülőknek és a gyerekeknek azonban nagyszerű újdonság. Hiszen nem mindennapi élmény látni, ahogy a riasztást meghallván lecsúsznak, belelépnek az előre odakészített csizmáikba és ruháikba, pikk-pakk felöltöznek, fejükbe nyomják a sisakot, majd felmásznak a helyükre, és jöhet a mehet.
És ezt reggel, délben, este, amikor mi, akiknek civil foglalkozásunk van, valami egészen mással vagyunk elfoglalva. Ők akkor is mennek, amikor már órák óta nem tudtak pihenni, mert mondjuk éjjel kaptak riasztást. Mivel a tűzoltók 24/48-as rendszerben élik mindennapjaikat, és eszerint minden harmadik nap 6:30-tól másnap 6:30-ig vannak szolgálatban, elméletileg van idejük pihenni – a gyakorlatban azonban ez sokszor egészen másként néz ki.
Lapozz, hogy még több információt tudhass meg a tűzoltókról!
Nem csak a gödöllőiek és a hivatásosak készültek ilyen szépen erre az alkalomra, hanem az ÖTE-k, vagyis az Önkéntes Tűzoltó Egyesületek is. A szomszédos városban, Isaszegen is kitettek magukért az ottaniak, és ugyanolyan időtartamban várták az érdeklődőket a tűzoltószertárnál, mint a hivatásosak. Lehetőség nyílt arra, hogy megnézzék a gyerekek, milyen egy kisváros önkénteseinek a felszerelése, mivel tudnak vonulni, ha esemény van, sőt, mi több, még arra is jutott idő, hogy a srácok bepattanjanak a tűzoltóautóba, és menjenek egy kört a környéken – természetesen szirénázva.
A Gyereknap alkalmával megrendezett gödöllői laktanya-látogatás szemmel láthatóan nagy hatással volt minden kisgyerekre, aki ott lehetett. Az éppen szolgálatban lévő tűzoltók készségesen válaszolgattak a szülők kérdéseire; látható volt, hogy megszokták már, hogy egyfajta misztikum övezi ezt a hivatást, amit választottak maguknak. Eközben a gyerekek fel s alá masíroztak a különféle járművek közt, megnézték kívülről-belülről, sőt, volt olyan is, akinek még felülről is sikerült mindez.
Igazi gyerekparadicsom volt erre a pár órára (10.00-16:00), mely egyértelműen mély nyomott hagyott minden kisfiúban, aki erre a pályára készül. Ugyanis itt is tapasztalható volt már az, ami máshol: bizony-bizony vannak olyan gyerekek, akik kortól függetlenül beleszeretnek ebbe a számtalan veszélyt rejtő, ám mégis gyönyörű szakmába - mely méltán nevezhető életformának -, és már pár éves koruktól kezdve érzik, hogy semmi sem tántoríthatja el őket attól, hogy felnővén ők is tűzoltók lehessenek.
Ki tudja, talán pont a Gödöllői Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon…