A gyerekek imádnak kint lebzselni a kertben, ha végre jó idő van, és mivel mostanában már egyre többet van kellemes meleg, miért is ne tehetnék ezt? Közben persze a szülőknek figyelni kell rájuk és a kertre is, melyet nem ért gondozni, ha azt szeretnénk, hogy jó legyen ránézni. A puszpángmoly azonban sokak életét megkeserítheti, ha sokéves munkájukat teszi tönkre. Mi lehet a megoldás?
Eredetileg ázsiai faj, melyet négy évvel ezelőtt gyűjtöttek be még Sopronban, és azóta már gyakorlatilag végigrágta magát az egész országon oda és vissza is. Mivel tavasszal és nyáron jellemzően mindenki – a gyerekek is – szeretnek kint lenni a kertben, és élvezni a jó időt, nem árt, ha odafigyelünk erre a kártveőre. Ha sikerül megelőznünk, hogy tönkre tegye sokéves munkánkat, és közben a folyamatba a gyerekeket is belevonjuk, fontos tudást kaphatnak már kicsiként is, hogy mire érdemes és kell odafigyelni a növények gondozását illetően.
A puszpángmoly ugyanis a sövénynek is nagy előszeretettel ültetett buxusokat (vagyis puszpángokat) támadja elsősorban.
Európában jellemzően három nemzedéke van évente, és először március vége és április közepe közt aktivizálják magukat. A második ilyen alkalom július vége és augusztus eleje közé esik, míg a harmadik szeptember második felére.
A nőstények csomókban rakják petéiket a levelek fonákjára, a kikelő herynók pedig itt is élnek – természetesen rejtőzködve. Először csak finoman hámozgatják a leveleket, majd ha nem figyeltünk oda, és nem vettük észre őket már ebben a fázisban, akkor elfogyasztják az egész levelet. Mire rájövünk, hogy mi is történt, már csak a szárak és a levélnyelek árválkodnak az egykori levél helyén.
Megfigyelhetjük – és a gyerekeknek is megmutathatjuk, hadd tanuljanak valami újat -, hogy a fejlett hernyók bábozódáshoz készülődve leveleket gyűjtenek maguk köré, majd ezeket finoman összeszövik (itt történik a bábozódás), és végül ebből repülnek ki a lepkék. Egy ilyen átváltozási folyamat minden kisgyerek számára érdekes, attól függetlenül, hogy épen mely szakaszában is tart.
További tudnivalókért lapozz!
Mivel idehaza a puszpángmoly egy új kártevőnek számít, fontos a faj elterjedésének megismerése. Ezért lényeges például, hogy ha észleljük, hogy bokrainkon már megtalálható, jelentsük ezt be a Nyugat-magyarországi Egyetemen, melynek honlapján erről pontos tájékoztatást is adnak.
A puszpángmoly elleni védekezést úgymond soha nem lehet elég korán kezdeni, ugyanis már kora tavasszal nekiláthatunk a molytalanításnak.
A beteg ágakat le kell vagdosnunk a fertőzött növényről, és meg kell semmisíteni. Nagyobb méretű rágások esetén nem elég ez a módszer, hanem sajnos csak az, ha az adott buxust erősebben visszavágjuk, hogy ezzel is elősegytsük a regenerálódását – ugyanis nagyon jó a megújulóképessége.
A metszegetésnél a gyerekek is segíthetnek, de persze csak úgy, ha mi is ott vagyunk, és felügyeljük a metszőollós mozdualtokat, nehogy a végén valamilyen baleset történjen.
Sajnálatos módon a biológiai védekezés nem arat túl nagy sikert, hiszen az ajánlott készítmények csak akkor tudják kifejteni áldásos hatásukat, ha még nagyon az elején elcsípjük a fertőzést – erre pedig a tapasztalatok alapján vajmi kevés az esély. Ha mégis annyira súlyos a fertőzés, hogy kénytelenek vagyunk valamilyen vegyszert alkalmazni, a gyerekeket mindenképpen tartsuk távol a helytől, ahol ezt végezzük.