Felnőttek vagyunk, és sok a dolgunk. A tennivalókkal teli a padlás, a jó tanácsokat meg már nem is tudjuk, hova tegyük. Mindig csak az elvárások, és a megfelelési kényszer. No, meg a családi problémák. Ennyi gonddal a fejben kell vezetni sokszor – méghozzá a gyerekünkkel együtt. Vagy nincs olyan, hogy kell?
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor a fenti kijelentés igaznak kell, hogy bizonyuljon, és nincs más választás, mint beülni az autóba – idegállapottól függetlenül. Az anyák idegességének kiváltó okait sokan ismerik, és ebből fakadóan vagy helyén kezelik, vagy nem, ezáltal sokszor még nagyobb és több problémát generálván. Az apák azonban ugyanúgy kerülhetnek ilyen helyzetbe, sőt, olyanba is, hogy egy bizonyos szituáció húzódik hosszú hónapokig, vagy akár évekig, és emiatt állandósul az idegi feszültség bennük.
Minden esetben az alapokig kell visszamennünk, és ott elkezdeni megkeresni a forrást, ami kiválthatja ezt. Vannak olyan férfiak, akik helyzettől függetlenül nyugodtak tudnak maradni, és olyan lazaság, és nyugalom árad belőlük vezetés közben, hogy öröm mellettük utazni. És persze a háttérben ott egy friss probléma, vagy egy megoldandó ügy, mégis: a gyerekeket biztonságban tudhatjuk akkor is, ha épp nem ülünk ott az autóban, hiszen tudjuk, hogy megbízható, és nem megy majd neki az első fának hirtelen felindultságában, történjék bármi.
Olvass tovább!
És vannak olyan apák is, akikre bizony nagyon is negatív hatással van egy kialakuló új helyzet, vagy egy olyan körülmény, amely megborítja a mindennapok megszokottságát, és új kihívások elé állítja őt. Van, aki ezt tudja kezelni, és van, aki nem. Természetesen ehhez idő kell, hogy megtapasztaljuk, hogy a párunk vagy a gyerekünk apja hogyan is reagál a váratlanul bekövetkező változásokra, de ha már alapból agresszívan vezet, akkor jogosan aggódhatunk, hogy mi is lesz szemünk fényével, ha nélkülünk utazik az apjával. És ezt a gyerekek is megérzik. Nagyon könnyen elkezdhetnek félni már egy-egy hirtelenebb fékezéstől, hát még attól, ha a rejtett agresszió ilyenkor felszínre kerül.
Mindenki életében adódhatnak olyan szituációk, amikor nemtől függetlenül szembesül azzal, hogy az idegessége állandósul, és a gyerekeivel sem tud már olyan türelmes lenni, mint azelőtt. A saját problémáinkkal azonban nem szabad a gyereket terhelni, hiszen ha öt éves, ha tizennégy, csak bizonyos szintig illdomos megosztani vele bármiféle gondot, nehogy a lelki fejlődésében kár keletkezzen.
Azonban van az a helyzet, van az a pillanat, amikor már nem foghatja vissza magát az ember, hogy ugyan, úgysem lesz gond az autópályán, hisz eddig sem volt. Hathatós megoldást kell találni arra, hogy az a szülő, aki hajlamos nem a helyén kezelni a saját problémáit, és pont az úton vagánykodni, az semmiképpen se okozhasson kárt a gyerekben, alapból rossz példát mutatva neki az ilyenkor gyakran előforduló szabálytalankodásokkal.
