„Gyermeket várni csodálatos dolog. A legjobb, ami csak történhet egy nővel. Egyszeri és megismételhetetlen öröm.” Ismerős sorok? Vajon miért nem beszél szinte senki mindennek a negatív oldaláról?
Ha első, ha második, ha többedik terhességről beszélünk, mindegyik más és más. Ritka az, amikor két egymást követő szinte ugyanolyan. Ha azt a szerencsés esetet vesszük, hogy nem kell mindenféle szenvedésen keresztülmennünk annak érdekében, hogy gyermekünk lehessen, bizony akkor is kismillió olyasmivel fogunk szembesülni a kilenc hónap során, amire álmunkban sem gondoltunk volna. Természetesen mindenki másként éli meg ezt az időszakot, és mást örökölt az édesanyjától, a nagymamájától, más lehetőségek állnak rendelkezésére - akár orvosi ellátás tekintetében -, de egy valami biztosan közös: az élmény.
Az élmény, mely lehet jó, kellemes, vagy rossz. Igen, rossz is, mert nem kevés olyan kismama van, aki igencsak megszenvedi a babavárást, és teljes joggal nevezi azt terhességnek.
Teher, mivel elkezd minden változni, amit az ember lánya az elmúlt 25, 30 vagy 40 év alatt megszokott, ez sokaknak nehezen megemészthető. Vegyük most sorra azokat az eseteket, amikor különféle kellemetlenségek történnek ezalatt a háromnegyed év alatt.
Lapozz még tovább!
1., Hízás
Ez elkerülhetetlen, a kérdés csupán az, mennyit is sikerül? Van egy orvosok által átlagosnak mondott 8-12 kg, amiről azt tartják, hogy még egészséges. Vagyis nem túl sok, de nem is vészesen kevés. No de mi van akkor, ha az ember lánya alapesetben 50 kg, és mire szülni megy, már 70 felett jár?
Például az, hogy a bőre nem bírja a hirtelen súlynövekedést, és erősen striás lesz. Ez ilyenkor normálisnak nevezhető, hiszen ha valaki ugyanilyen gyorsasággal - ahogyan egy ilyen kilenc hónap lezajlik - mondjuk lefogyna, ugyanez történne a bőrével. És ezt bizony nem feltétlenül könnyű feldolgozni. Hogy más lesz a test, méghozzá olyan módon, mely nagy valószínűséggel örökre ott is marad. Vannak ugyan ilyen-olyan csodakenceficék, amitől azt remélik a használóik, hogy majd visszafordítják a már beindult folyamatot, de általában csak megelőzni lehetséges a kialakulásukat, eltüntetésre nem alkalmasak. Ám ha valaki alapból örökölte az erre való hajlamot, akkor kenheti magát bármivel, akkor is csíkos lesz.
És voltaképpen itt kezdődik az elfogadás vagy annak nem tudása. Valószínű ez egy időigényes folyamat lesz, amikor meg kell békélni azzal, hogy van, ami örökre megváltozott, és már soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. Félreértés pedig semmi esetre se essék: mindez nem azt jelenti, hogy az anya ne szeretné a megszületendő babáját, hanem mindössze azt, hogy fokozott figyelemre, türelemre és empátiára van (lenne) szüksége a változások okán.
2., Terhességi cukor
Nem is az benne a legijesztőbb, hogy diétázni kell a kilenc hónap alatt, hanem mindjárt két dolog is. Az egyik, hogy ha nem figyelünk oda rá, akkor árthatunk vele a gyerkőcnek (még mielőtt megszületett volna), a másik pedig, hogy az elhanyagolása, szőnyeg alá söprése nagy eséllyel beváltja a hozzá fűzött „reményeket”; magyarán idősebb korunkban rendesen is cukorbetegek lehetünk. Általában örökletes hajlamról van itt szó, vagyis a nagyszülők, dédszülők közt lehetett valaki, akinek szintén volt hasonló problémája, csak akkoriban még ennyit sem tudtak erről.
Most viszont már tutira kiderül, ha rendszeresen eljárunk a kötelező vizsgálatokra. Márpedig ha így van, akkor illik betartani az előírásokat mindannyiunk érdekében.
Lapozz tovább!
3., Vizesedés, zsibbadás
Többnyire a terhesség félideje után szoktak csak jelentkezni, kiváltó okai pedig azok, hogy a nyirokkeringés lelassul, és a kismama nem iszik elég vizet, aminek következtében nem dolgozik eleget a veséje, és a szervezete úm. visszatartja a vizet, valamint hogy a baba nyom valamilyen ideget, és ezért zsibbadhat a kéz vagy a láb.
Fontos, hogy ilyenkor lecsökkentsük a só bevitelét (igen, minimálisra), és ugyanezt tegyük a cukorral is, mert azzal is erősen összefügghet mindez. A zsibbadás pedig lehet akár hormonális probléma is, de tekintsük egy kellemetlen, ám múlandó velejárónak, mellyel nem igazán lehet mit kezdeni azon kívül, hogy megkérjük a babát, hogy ugyan telepedjen már odébb kicsit.
4., Nemhízás – mi van a gyerekkel?
Van, aki sokat hízik a kilenc hónap alatt, és van, aki hathónapos terhesen is úgy néz ki, mint más a kezdetekkor. Ilyenkor is jár természetesen vizsgálatokra, ultrahangra és társaira, és amennyiben mindent rendben találnak, nem is kell aggodalmaskodni, viszont valóban fura lehet, hogy nem úgy nő az a pocak, ahogyan elvárnánk tőle. Lehet, hogy ezzel megússzuk azt, hogy megrepedjen a bőr, és striás legyen, ugyanakkor izgulhatunk, hogy nehogy túl kicsi súlyú legyen majd a baba.
5., Az apa megértése
Az egyik legfontosabb pont mind közül. Ugyanis rettentő sok minden múlik azon, hogy a gyerek apja hogyan is áll az anyához, akinek a teste változik, és a szülés során, majd az utána következő időszakban is ugyanezt teszi. Kell(ene) a jó szó, a bíztatás, az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet és szerelem, hogy mindez zökkenőmentesen történhessen, és ne traumaként élje meg mindkét fél. Fel kell hozzá nőni az apának – méghozzá fejben. És nem csak elfogadni, hanem alapból úgy is állni a nőhöz, hogy ez egy természetes folyamat, amiben az ő segítségére hatalmas szükség van.
