Rég volt, mikor győztes magyar meccsnek örülhettek a magyar szurkolók. Már ami a hazai focit és a világversenyeket illeti. Nem titok, hogy általában nem megy a srácoknak, pedig tehetség az lenne bőven. Az elmúlt napokban azonban focilázban ég az egész ország – és most kivételesen a magyarok szolgáltatták az okot is: győztes meccsel kezdtek Ausztria ellen. Vajon lehet ezt folytatni is?
Anno, amikor még Puskásék nevétől volt hangos a sajtó, a labdarúgás a magyar sport szerves része volt – mint ma a vízilabda, a kajak-kenu vagy például a vívás. Ami ment, azt még jobban támogatták, és mindenki tudta, hogy nem feleslegesen mennek a pénzek egy-egy sportágba.
Manapság viszont, ha a magyar foci kerül szóba, általában két részre szakad az ország: az egyik legyint, hogy na, ja, felesleges bele minden pénz, úgysem lesz már soha olyan, mint volt, a másik fele viszont elvakultan hisz valamiféle reményben, mely valóban felérne egy csodával a mai helyzetet tekintve.
És ekkor hirtelen, a semmiből, mint valami Főnix, a fiaink megtáltosodtak, és az idei labdarúgó Európa-bajnokságon olyan oldalukat mutatták meg, amit szerintem senki nem gondolt volna, hogy egyáltalán létezik.
Ugyanis kapásból az első meccsen két gólt vágtak, és ezzel megnyerték az osztrákok elleni első fordulós összecsapást.
Szalai és Stieber gólja volt a legfontosabb momentum aznap, valamint a 40 éves kapusunk, Király Gábor megmozdulásai. Hihetetlennek tűnik, de igaz: így is lehet ezt csinálni, kérem szépen!
