2017. decemberében elhunyt egy édesanya, feltételezhetően HELLP – szindróma miatt. Ez önmagában is megrázó hír. Annak tudatában, hogy a kismama azután halt meg, hogy három egészséges ikergyereknek adott életet, még fájdalmasabb a veszteség. Az újszülöttekkel magára maradt apuka, megpróbáltatásai közepette válaszokat keresett és kétségbeesetten kérte az emberek segítségét. Nem csak szeretett feleségét veszítette el, hanem társát az életben, várva várt kisgyermekeik gyöngéd édesanyját, hitét egy felkészült és megbízható egészségügyben. Szakértőnkkel utána jártunk, hogy mi állhat a debreceni tragédia hátterében.
Legalább 45 millió forint gyűlt össze a félárván maradt hármas ikreknek. Szinte az egész ország összefogott a tragédia kapcsán. Az édesapának ez pillanatnyi könnyű vígasz, ám szeretett feleségét nem hozza vissza. Megnyugodni ilyen helyzetben nagyon nehéz. A férj kijelentette, hogy kerül, amibe kerül, kideríti, hogy mi vagy ki felelős az asszony haláláért.
Az információk szerint a kismama már a szülés előtti napokban rosszul érezte magát. A lába túlzott mértékben vizesedni kezdett és erősen köhögött. A pár szokatlannak tartotta az asszony tüneteit, mert az soha életében nem volt beteges típus. Mindezek után a szülés sem bizonyult zökkenőmentesnek. A 32 éves kismama az egészséges ikrek világrahozatala után egyre rosszabban érezte magát. Hamarosan tüdőembóliát kapott és teljesen összeomlott a keringése. A hírek szerint az úgynevezett HELLP–szindróma okozta halálát.
Mi a HELLP–szindróma és mikor kell vele foglalkozni?
A HELLP–szindróma egy nagyon ritka, ám annál súlyosabb betegség, amit nevezhetünk a terhesség egy életveszélyes szövődményének is. Kevesen tudnak róla, pedig nagyon körültekintően kell kezelni.
A betegség megjelenése leginkább a 25 év feletti nőkre jellemző, akiknek esetleges korábbi terhessége normál lefolyású volt. Az első tünet a 36. terhességi hét előtt jelentkezik, a statisztikák szerint legtöbbször a 32-34. hét környékén. A tünetek erősen változók.
A HELLP – szindróma egy angol nyelvű mozaikszó. Jelentését a betegségre jellemző laboratóriumi eltérések alapján kapta. Ide tartoznak a következő figyelt értékek: vörösvértestek szétesése, emelkedett májenzimek és alacsony vérlemez szám. A szülés előtt álló kismamák terhesgondozása során kiemelten kell kezelnie, ismernie ezeket az értékeket a kezelő orvosnak, ugyanis a betegség kialakulásakor a halálozási arány megemelkedik mind az édesanya, mind a magzatok tekintetében.
Annak, hogy a szindróma az utóbbi időben egyre többször felüti fejét, több oka is lehet. Összefüggésbe hozható azzal, hogy nőtt az első és többedszer szülő nők átlagéletkora, másrészt, az orvosok is egyre inkább kiemelten kezelik a betegség jelenlétét, így határozottabban figyelik a megjelenést, azaz több esetről tudunk statisztikailag beszámolni.
Sajnos, egyelőre nem ismert a szindróma kialakulásának egyértelmű oka. Megkülönböztethető a korai kialakulású típus, amikor már a terhesség 2. harmadában diagnosztizálható a probléma jelenléte. Ebben az esetben a háttérben a magzatot tápláló méhlepény nem megfelelő működése áll. A kóros lepény kialakulása már az első 3 hónapban elkezdődik, ám tünetei csak a 20. hét körül jelentkeznek igazán. Az anyáknál ilyenkor jellemzően magasabb lesz a vérnyomás, fehérjét tartalmaz a vizeletük, a magzatok pedig kevesebb magzatvízben fejlődnek vagy bizonyos esetekben elindul a méhen belüli sorvadás. Az ilyen esetek végkimenetele legtöbbször koraszülés.
A másik ismert típus általában váratlanul lép fel, kifejezetten súlyos tünetekkel. Kialakulhat a terhesség során és a szülést követően is. Majdnem minden beteg gyomor vagy jobb bordaív alatti fájdalomról panaszkodik. Ennek oka a májban keresendő. A megjelenést többször kíséri hányinger, hányás, illetve vírusos fertőzésre utaló tünetek, rossz közérzet, ödéma, fejfájás.
A felkészült kezelőorvosok ilyenkor laboratóriumi vizsgálatot rendelnek el, hogy a kórképet gyorsan diagnosztizálhassák és megkezdhessék a betegek rehabilitálását.
Mivel a tünetek nem egyértelműek, több betegségre is utalhatnak, a körültekintés elsődleges. Az alaposság mellett, életet menthet a gyorsaság is. A szindróma fennállása esetén akár 2-3 nap késlekedés is súlyos következményekkel járhat az anya és a magzat tekintetében is.
A HELLP – szindróma jelenleg ismert, leghatékonyabb kezelése terhességmegszakítással jár. A szülés megindítása a kismama érdeke is, hiszen minden betegséggel eltöltött perc az idegrendszer, a tüdő, a vese, a máj és más szervek károsodásával jár. A magzatok életét szintén erősen veszélyezteti a betegség, hiszen a méhlepény elégtelen vérellátása miatt nem tudnak megfelelően fejlődni.
A kutatási eredmények szerint az autoimmun betegségben szenvedő vagy ikreket váró édesanyáknál kiemelten kell kezelni a HELLP - szindróma jelenlétének vizsgálatát.
