Amikor egy kisbaba sír, akkor valós igényeket próbál kifejezni a könnyeivel. Éhes, fáradt, fázik, melege van vagy valamilyen egyéb okok miatt vár segítséget tőlünk.
De miután a csecsemőből kisgyermek lesz, már nem csak az alapvető igényei miatt sír. Hanem bármiért, ha valami nem olyan, vagy nem úgy történik, ahogy ő szeretné.
Azon a ponton, hogy gyermekünk elkezdi a nagy szereplést, rögvest stratégiát kell gyártanunk, hogyan is fogjuk kezelni a kitöréseit.
Régebben még szigorúbban fogták ilyenkor a gyerekeket, de ez a stratégia nem túl jó.
Tudjuk, hogy néhány gyerek sokszor valóban az idegeinken játszik. De ne hagyd magad! Nehogy elkezdj te is toporzékolva kiabálni, mert az nem lesz jó egyikkőtöknek sem. Helyette legyél szigorú és következetes, de nyugodt!
Ezeket a lépéseket tedd, amikor szembesülsz a hisztivel:
1./ Kérdezd meg, mi a baj, és próbáld ösztönözni, hogy beszéljen az érzéseiről. Ne kiabálj vele! (Ha nem hagyja abba, jöhet a következő lépés.)
2./ Kérdezd meg, hogy mi az ő ötlete, szerinte mi lenne a jó megoldás? Ha nem tudja, akkor javasolj te egy megoldást, amiről úgy gondolod, talán működik. (Ha továbbra is dühös a gyerek, akkor jöhet a következő lépés)
3./ Hagyd magára! Magyarázd meg neki, hogy ha végre abbahagyja a hisztit és kész beszélni a dologról, akkor szóljon!
4./ Hagyd, hogy szabadjára engedje az érzelmeit! Ha végre abbahagyta… Öleld át! Beszéljétek meg, hogy éreztétek magatokat ez alatt, és mit lehetne másképp tenni a jövőben.
A legközelebbi hiszti alatt a gyerek már tudni fogja, hogy mit várhat el tőled.
