Vajon aggodalomra ad-e okot, amikor a gyerek füllenteni kezd szüleinek? A legtöbb szülő erre egyértelműen azt válaszolná, hogy igen. Mindannyian igyekszünk őszinteségre nevelni utódainkat és megtanítani őket arra, hogy mekkora érték is ez egy emberben.
A fiatalkorban „hazudozó” gyerekeket fejlődési szempontból abnormálisnak tekintik, akik a későbbiekben csak gondot okoznak majd őszinteségük hiányával. Bizonyos kutatások szerint viszont ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű, sőt, a szakemberek állítják, hogy a hazudozás nem, hogy normális (egészséges keretek között), hanem magának az intelligenciának is jele.
De, hogy is van akkor ez?
A gyerekek már 2 éves korukban megismerkednek a hazugsággal, állítják a tudósok. Egy kísérlet során a gyerekeket arra kérték, hogy ne lessenek a hátuk mögé, miután a kutató elhagyja a szobát valamilyen kitalált okból. Néhány perccel később a kutató visszatért, és megkérdezte a gyereket, hogy leskelődtek-e.
Ezt a kísérletet 1980-as évek során állította össze Michael Lewis fejlődéspszichológus, és több száz gyermeken kipróbálták valamilyen formában. A kísérlet két konstans eredményre világított rá.
Az első az volt, hogy a gyerekek nagy része másodperceken belül leskelődni kezdett, miután egyedül maradt a szobába. A másik pedig, hogy rengetegen hazudtak is ezt illetően.
A 2 évesek legalább egyharmada, a 3 évesek fele, a 4 éves és annál idősebbek pedig több mint 80%-a tagadta, hogy megszegte az utasítást, amit kapott. Az eredményeket nem befolyásolta sem a gyerekek neme, sem származásuk, sem pedig családjuk vallási nézetei. A gyerekekről kiderült továbbá, hogy kifejezetten ügyesen tudnak hazudni.
Olvass tovább a gyerek füllentési szokásairól a következő oldalon!
Egy másik kísérletsorozatban (amelyek ugyanerre a kísérleti modellre épültek) olyan videókat mutattak felnőtteknek – akik között általános iskolai tanárok, rendőrtisztek és bírák is voltak – gyerekekről, amikben néhányan igazat állítottak, néhányan pedig nem. Meglepő módon egyik felnőtt (még a gyerekek szülei sem) sem volt képes megállapítani, hogy melyik gyerek mondott igazat, és melyik nem.
De miért kezdenek el egyes gyerekek korábban hazudni, mint mások? Mi az, ami elválasztja őket őszintébb társaiktól? A rövid válasz: okosabbak náluk.
Lewis professzor rájött, hogy azok a kisgyermekek, akik hazudtak, amikor a leskelődésről kérdezték őket, magasabb verbális IQ-val rendelkeznek, mint azok, akik nem hazudtak. (Igazság szerint azok a gyerekek voltak a legokosabbak, akik egyáltalán nem is leskelődtek, de ők voltak kevesebben).
Egy másik kutatásban kimutatták, hogy a hazudós gyerekek hatékonyabban képesek uralkodni impulzusaikon, és jobban oda is tudnak figyelni a feladataikra is – ezekre a gyerekekre mondjuk azt, hogy fejlett végrehajtási funkciókkal bírnak. Emellett könnyebben szemlélik a világot mások szemein keresztül, ami a tanulási készség fejlődésére utaló egyik legfontosabb jel. A fiatalon hazudó gyerekek továbbá kiegyensúlyozottabbak, és jobb szociális készségekkel is rendelkeznek, amit egy óvodások között végzett felmérés állapított meg.
Hogyan kezelhető a füllentés? Részletek a következő oldalon.
Kang Lee pszichológus már több mint két évtizede vizsgálgatja a gyermeki megtévesztést. A kutató szerint azok a szülők, akik azon kapják 2-3 éves gyermeküket, hogy füllentett, akár ünnepelhetnek is. Azonban, ha a gyerek kicsit „le van maradva” ilyen téren, akkor sincs ok aggodalomra – a folyamat elősegíthető. A végrehajtási funkciókat interaktív feladatokkal és szerepjátékokkal lehet továbbfejleszteni, és az igazmondó gyerekeket csupán néhány hét lefogása alatt meg lehet tanítani a füllentésre.
A gyerekeket hazugságra tanítani elsőre teljesen logikátlannak hangzik ugyan, azonban ez elősegíti végrehajtási funkcióik fejlődését és elméjük elméletét. Röviden tehát: a hazugság jót tesz az agynak.
Ez egy érdekes ellentmondás elé állítja a szülőket: azt akarjuk, hogy gyermekeink elég okosak legyenek, hogy tudjanak hazudni, de legyen elég morális érzetük is legyen ahhoz, hogy ne tegyék. Gyakran az igazmondáson múlik ugyanis egy gyermek jóléte – például bántalmazás, vagy rossz bánásmód esetén. A kérdés tehát adott: hogyan vehetjük rá a gyermeket arra, hogy igazat mondjon?
A dicséret általában többet ér, mint a büntetés. Az elfenekelés vagy más komolyabb megtorlások nem igazán tesznek sokat a hazugságok ellen, és a kutatások szerint akár még tovább ösztönözhetik azokat. Egy ilyen kutatás során Lee professzor és Victoria Talwar fejlődéspszichológus nyugat-afrikai óvodások igazmondó viselkedését hasonlították össze két óvodából. Az egyik óvodában gyakoriak voltak a drasztikusabb fizikális büntetések, míg a másikban inkább szóbeli reakciók érkeztek a gyerekek tetteire. A szigorúbb létesítményben a gyermekek nem, hogy gyakrabban hazudtak, de sokkal ügyesebben is.
