Volt idő, amikor a görögdinnyében hatszor ennyi mag volt, a barack mérete egy cseresznyéével vetekedett, a sárgarépa nem volt sárga, a padlizsán pedig helyes kis tojáskának felelt meg. Hogy mindez senkinek sem rémlik? Naná, hogy nem, hiszen a zöldségek és gyümölcsök óriási változáson mentek keresztül az elmúlt évszázadokban.
Vegyük most sorra, hogy a mindenki által ismert zöldségek vagy gyümölcsök milyenek is voltak „lánykorukban”.
A vad padlizsán
Mai ismereteink szerint hosszúkás, kissé ovális, és sötétlila színű, anno viszont nem volt nagyobb egy közepes tyúktojásnál, a színe pedig sárga volt. De ez csak egy a sok közül, amilyen színeket és formákat felvett fejlődése során, ugyanis volt már fehér, kék, sárga és lila is. Sokszor eggplantnek nevezik, ami ugye tükörfordításban tojásnövényt jelent. A 18. századi európai változatok termése általában sárga volt, esetleg fehér, és maximum libatojás méretű. Elsőként Kínában jelent meg.
A vad banán
Ez már némileg jobban hasonlított a mai változathoz, azonban ennek ellenére is jelentős különbségek mutatkoznak, ha a jelenlegit összevetjük a korábbival. A banánt elvileg még hétezer évvel ezelőtt kezdték nemesíteni Pápua Új-Guineában, ma viszont a régészek már ennél is korábbi időpontot valószínűsítenek (kb. tízezer év). Ez időtájt Dél-kelet Ázsiában is foglalkoztak már banántermesztéssel. A modern banán voltaképpen két fajtából alakult ki: Musa acuminata és Musa balbisiana, melyeknek nagy és kemény magjai voltak.
Ezzel szemben a modern banánt nem nagyon kell bemutatni senkinek, ami viszont szembetűnő különbség a kettő közt, hogy a mai verzió sokkal érzékenyebb mindenféle betegségre.
Olvass tovább!
A vad görögdinnye
A kép egy 17. századi festő műve, Giovanni Stanchié, akinek festményén jól látszik, hogy mennyire különbözik a mai, „modern” görögdinnye az akkoriban ismerttől. Jól látszik, hogy hat részre tagolódik a belseje, kevesebb a húsa, ellenben több a magja. A mostani változat már jóval lédúsabb és húsosabb, határozottan piros színű, és sokszor előfordul, hogy alig akad benne mag.
A vad sárgarépa
Alap, hogy nem volt sárga. Nem hogy narancssárga nem, hanem semmilyen. Még a 10. században kezdték el termeszteni – elsősorban Perzsiában és Kis-Ázsiában. Négyezer évvel ezelőtt még kemény gyökér volt a beceneve, majd a késői római korban kezdték nemesíteni Európában. Itt a most is ismert narancssárga szín terjedt el, de nehogy azt gondoljuk, hogy ez az egyetlen variáció rá. Ázsiában ugyanis létezik lila, fehér és piros változata is.
Olvass tovább!
A vad kukorica
A sort folytatván a kukorica is azt a tábort erősíti, ahol igen erőteljes és radikális változások mentek végbe, hogy a ma ismert sárga, csöves változat kifejlődhessen. I. e. 7000-ben kezdték nemesíteni, ma viszont már jelentős méretnövekedésen ment keresztül, és az íze is sokkal édesebb lett. A fejlődés jó része még a 15. században ment végbe, amikor is európai telepesek elkezdték termeszteni.
A vad őszibarack
Ez a gyümölcs, mely ma igen népszerű, anno egy közepes cseresznye méretével büszkélkedhetett nagy maggal, és kevés hússal. Kínában kezdték termeszteni mintegy hatezer évvel ezelőtt, és akkor még enyhén sós, földes íze volt. Több ezer év elteltével a mai őszibarackok már 64-szer nagyobbak, lédúsabbak és édesebbek is, mint elődeik.
