A transzneműség mindig komoly kérdéseket vet fel, főleg, ha szülőként szembesül vele valaki. Mi lehet a jó döntés? Mit mondjunk, és mit ne? Mit lehet tenni egy olyan esetben, mint amilyet a cikkben olvashattok Corey Masonről?
Hatalmas botrányt kavart a transznemű Corey Maison esete Észak-Karolinában. Már ha a transzneműség szóba kerül, sokakból indulatot vált ki, megint mások pedig megértőnek bizonyulnak a témát illetően. És hogy mitől függ ez? Sok minden lehet a háttérben.
Van, akinek van már tapasztalata ismerősi vagy családi körből, és ezért nem újdonság neki, hogy ez mivel is jár. A fent említett kamaszt, Corey Masont Meg Bitton fotózta le, majd feltettek egy igencsak megosztó kérdést Facebookon. A kérdés a következőképpen hangzott:
“Ha a te lányod lenne, könnyű szívvel küldenéd be a férfimosdóba?”
A kérdés azért is ilyen fontos, mert Észak-Karolinában nemrég hoztak egy olyan törvényt, mely szerint mindenki azt a mosdót használhatja, amilyen nemet az anyakönyvi kivonatban feltüntettek. Corey esetében ez fiú, tehát az abszolúte lányos külsejű, magát lánynak is érző gyereket bekényszerítenék a piszoárokhoz. És ezzel együtt természetesen mindenki mást is: akiket átoperáltak, és már nincs meg az anyakönyvi kivonatban található nemhez passzoló szervük.
Hogyan lehet ezt gyerekként feldogozni? És hogyan szülőként? Ti mit tennétek, ha a ti gyerkőcötök állna elétek egy szép napon, és emsélné el, hogy valamiért másnak érzi magát, mint eddig?
Lapozz a történet folytatásáért!
Az említett észak-karolinai törvény mintha visszafelé haladna az időben, hiszen New Yorkban már megjelentek a semleges illemhelyek is a transzneműek számára, valamint amellett se menjünk el szó nélkül, hogy az USA pont arról (is) híres, hogy fennhangon hirdeti liberálisságát, és azt, hogy mindenkit elfogadnak. Persze ez nem vonatkoztathatü mindenkire, de az tény, hogy az átlagosnál megértőbben viszonyulnak sok hasonló kérdéshez, ami nyilván a multikulturalitásból is fakad.
Sajnos azonban sokan vannak még, akik nem képesek az elfogadásra. Ez nem azt jelenti, hogy kötelező így érezni, azonban az mégis megfontolandó lenne, hogy biztosan szükség van megannyi rosszalló kommentre egy ilyen kép alá?
Ugyanis azok után, hogy a fotós (Meg Bitton) kitette Corey fotóját, eszméletlen gyűlölethullám elindult el a kommentekben, miközben Bitton csak annyit kért mindenkitől, hogy legyen megértő, és viselkedjen úgy a transzneműekkel is, ahogy azt szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
Ez közhelynek tűnhet, de nagyon is van igazságtartalma. A legnehezebb pont Corey-nak lehet, és még ha nem is olvassa el a fotójához fűzött hozzászólásokat, több mint valószínű, hogy visszajut hozzá. Mivel ő van benne szó szerint ebben a helyzetben, könnyebb lenne úgy feldolgozni ezt saját magával, ha megértő(bb) fülekre találna…
