Ha fiunk van, ha lányunk, bizony már egészen kicsi korban felmerülhet a fenti kérdés. Minden kis lurkónak elnyeri valami a tetszését: hercegnő, orvos, űrhajós, híresség, vagy például tűzoltó. Sorozatunkban most azokat a - gyerekek körében is – kedvelt foglalkozásokat vesszük sorra, amelyek valóban azok is, és amelyek megvalósíthatóak a jövőben.
Buszsofőr!
Mondja lelkesen egy ismerősöm lassan 6 éves kisfia idestova négy éve. Már 2 éves korában elkezdődött a szerelem a nagy kékség iránt, ami jelen esetben nem a tengereket és az óceánokat jelenti, de még csak nem is Luc Besson 1988-as drámáját, hanem nemes egyszerűséggel a naaaagy, kék, kb. 40 éves BKV-buszokat. És nyilván nincs ezzel egyedül; sok kisfiú érez ugyanilyen rajongást irántuk. Ha pedig ennyire vonzza őket ez a pálya, szülőként egészen nyugodtan rá lehet tenni egy lapáttal, és úgy is kielégíteni a kíváncsiságukat, hogy például menetrendeket töltünk le nekik, és az előző hónapban befejeződött budai fonódó villamos indulási-érkezési terveinek kialakítását rájuk bízzuk. Minden bizonnyal odáig lesznek a gyönyörűségtől.
Aztán ha mindez még nem lenne elég, a lelkes rajongók közül sokan orrba-szájba buszoznak a szülőkkel, a nagyikkal, a különféle programok alkalmával az ovival... és közben minden egyes megállót megjegyeznek. Hiszen ha már hatszázhuszonkétszer mentek végig egy adott útvonalon, logikus, hogy betéve tudják az utcaneveket, a végállomásokat, vagy akár még az aktuális buszsofőr nevét is – akinek valószínűleg nem kicsit imponál, ha egy kisfiú ennyire odavan azért a szakmáért, amit ő maga is űz.
Olvass tovább!
Ugyanakkor érthető, hogy miért is tetszik nekik ennyire a buszvezetés. A jármű hatalmas (gyerekszemmel egészen biztosan), a műszerfala tele van színes és érdekes gombokkal, melyekkel hol csenget a sofőr, hol meg becsukja az ajtókat. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a többiekhez képest nagyon magasan ülnek a vezetők.
Lehet, hogy a felnőtteknek mindez csupán csak a megszokott napi rutin kelléke, ha nem autóval járnak, hanem tömegközlekednek, de a gyerekeknek egy valóságos paradicsom tud lenni – ugyanígy a HÉV, a villamos, vagy a metró is.
Erre, mint oly’ sok más gyerekkori „szakmai vágy”-ra azt szokták mondani, hogy majd kinövi a gyerek. Igen, lehet, hogy valóban így van, de lehet, hogy nem, és ha esetleg mégsem lesz buszsofőr a fent is említett kisfiú, a tömegközlekedési eszközök iránt való szeretete megmarad, és jóval tartalmasabb háttértudással fog rendelkezni róluk, mint a többiek.
