Nem is olyan régen még a tél tél volt, és még véletlenül sem tavasz vagy esetleg ősz, amikor az évszakok keverednek, és mi pulcsiban, vagy ne adj isten pólóban merészkedtünk ki az utcára.
Milyen jó is volt, mikor úgy nagyjából tizenöt évvel ezelőtt gyerekként még térdig érő hóban bohóckodtunk a kertben, szánkóztunk, építettük a hóembereket nyakra-főre, és hógolyóztunk naphosszat hétvégenként. Természetes volt, hogy ha december van, és közeleg a Karácsony, akkor havazik. Most viszont már hetek teltek el az ünnepek óta, és egy-két kósza havas naptól eltekintve sehol semmi.
Január közepét írunk, és napközben nem ritka a 8-10 Celsius fokos hőmérséklet, az egy szál pulcsiban rohangászó emberek látványa az utcán, vagy a gondolat, hogy most akkor komolyan a vadi új téli gumit koptatom a kora őszi időnek beillő télben? Alapvető kellék lenne a téli időszakban a szánkó, mely kicsik és nagyok kedvence, és amivel olykor jókat lehet borulni, azonban mióta Tél Apó melegebb éghajlatra költözött, lassan megszokottá válik a húsvéti hónyúl látványa is. Ha már hóemberre esély sincs…
Lapozz a továbbiakért!
Pedig gyermekeink esetében a legtöbbünk fejében meg sem fordult a gondolat, hogy ők esetleg úgy nőnek majd föl, hogy csak hébe-hóba látnak havat, hókotrót, vagy hogy a felnőttek számára oly’ kellemetlen hólapátolás szinte ismeretlen tevékenység lesz a közeljövőben. És mégis. A szánkó és a különféle csúszkák a pincékben vagy tárolókban porosodnak, a lurkók meg hiába kérdik könyörgő tekintettel, hogy mikor esik már a hó (tisztességes mennyiségben persze) – nem tudunk megfelelő válasszal szolgálni számukra. Ha ugyanis havazni kezd, vagy nem marad meg már aznap sem, vagy pár napon belül egészen biztosan elolvad.
Jó lenne, ha egyik reggel végre arra ébredhetnénk, hogy újra térdig járunk a hóban, a kocsibejárón lehetetlenség hólapátolás nélkül bármit is csinálni, és még akkor is folyamatosan csak esik és csak esik a hó. Az a fránya. Mi, szülők, biztosan lila hajat kapnánk már mindennek a gondolatától is, ám a gyerekek egyértelműen odáig lennének érte.
Ehhez viszont tényleg az kellene, hogy a négy évszak valóban négy legyen, és még véletlenül sem kettő és fél. Egyetlen dolgot tehetünk hát: bízunk benne, hogy az időjárás megszánja a gyerekeket, és idén télen mégis havazni támad majd kedve.
