Orangután-idill a Fővárosi Állatkertben

Amikor gyerekekről van szó, sokunk szíve meglágyul, hisz ha van nekünk is, ha nincs, tudjuk, hogy ők sokkal védtelenebbek és ártatlanabbak, mint a felnőttek. Nekik még nem jut eszükbe direkt hazudni, szándékosan rosszat tenni, egyszerűen csak élnek, ahogyan jól esik, és ha megfelelő példát látnak maguk előtt/körül, évelig meg is tudják őrizni ezt az ideálisnak mondható állapotot. 

Ugyanilyennek mondhatóak az állatvilágban felcseperedő bébik, vagyis a állatkölykök. A kis apróságoknak is vannak persze csínytevései – pontosan ugyanúgy, mint ahogyan a mi csemetéinknek is -, de ők is annyira édesek, hogy egyszerűen nem lehet haragudni rájuk. És így vannak ezzel a szüleik is, hiszen egy kis szőrtépés, vagy rosszkor, rossz helyre pisilés még nem a világ vége, és abszolúte bocsánatos bűn. 

Az orangutánok természetesen sokban különböznek tőlünk, ugyanakkor legalább ennyi mindenben hasonlítanak is ránk. A természetben amúgy magányosan élnek, s inkább csak a kölykök azok, akik anyjukkal huzamosabb időt töltenek együtt. Szerencsére azonban az állatkertekben általában az összes állatot együtt lehet tartani, nem igényelnek szétválasztást, elkülönítést.

Chuij, az apuka, Jula és Lia, a két anyuka, AnnaHanna és Lone, a 2014 végén született két kölyök, és Moira, a hatéves fiatal nőstény mindennapjai idilli hangulatban telnek, s ennek szívet melengető pillanatait a következő oldalon megtekinthető videóban is láthatjátok.

Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert

Íme az ígért videó, melyből egyértelműen kiderül, milyen szeretettel is gondoskodnak a szülők kicsinyeikről. Van itt minden, ami egy kis orangutántól kitelik – de némi rosszalkodás nem árthat, így van? 

A szülők pedig pontosan tudják, mikor elég, és szépen rendre is utasítják őket. És persze az sem utolsó, miszerint ha ők egyszer azt mondják a csemetének, hogy elég, az valóban elég is;a szófogadás náluk nem kikerülhető. 

Fotók és videó: Fővárosi Állat- és Növénykert