Édes, ikres álom...
Nehezebb-e ikreket fotózni, mint egy babát?
A kérdésre egyszerűnek tűnhet a válasz, pedig nem feltétlenül van így. Amíg egy baba csak úgy, magától is lehet nyűgös, vagy lehet rossz napja, amikor képtelenség megvígasztalni, addig az ikreknél azt lehet tapasztalni, hogy képesek teljesen átvenni egymás hangulatát, és ha az egyik nyugodt vagy jó a kedve, akkor az a másikra is könnyedén átragad.
Vagyis nem törvényszerű az, hogy két gyerek = dupla gond, főleg ikreknél, akiknek amúgy is egyszerre dobban a szívük. 
Miért válasszak mégis profi fotóst a képek készítéséhez? Miért nem elég, ha én fényképezem le a babámat?
Tisztázzuk: két különböző dologról beszélünk. Mi, anyák – nagyjából és egészében is – kismillió fotót készítünk a gyerekeinkről, amíg kicsik, és persze ez a legapróbbakra vonatkozik főleg. Mert emlékezni szeretnénk a képek által arra a boldog és felhőtlen időszakra, amikor még se beszélni, se járni, se gagyogni nem tudott a kicsi, hanem egészen egyszerűen csak volt. Egy puha, illatos kis csomag, akit ha letettünk a játszószőnyeg közepére, akkor ott maradt, és legjobb esetben is kapirgálta egy kicsit.
De nem sírt, nem beszélt vissza, nem borította le a szőnyegre az ablakból az orchideát, és nem hozott intőt a suliból.
Vagyis csinálunk róla rengeteg fotót, és ez így van rendjén, de a profi fotózás mindig egy kicsit más. Körbelengi valami egészen más hangulat, amikor ennyire rákészül valaki arra, hogy a babát kicsit megismervén a lehetp legtökéletesebb környezetet teremtse meg számára, melyben majd gyönyörű képek készülhetnek a családnak.
