Új szerepben bizonyíthat Puskás Peti, egy amerikai-kínai szuperprodukció főszereplőjének kölcsönzi hangját. A Rock csont című filmben egy tibeti juhászkutya, Bodi bőrébe bújik, aki elhatározza, hogy rocksztár lesz.
Váratlanul ért a felkérés, hogy szinkronizálj?
Igen, váratlanul ért, de nagyon jól esett és nagyon boldog voltam, hisz gyerekkoromban nagyon sokat szinkronizáltam. Aztán ez abba maradt, jobban mondva most inkább úgy tűnik, hogy inkább csak egy szünet volt. De örülök, hogy a Rock Csont egy gyerekfilm, örülök Bodi karakterének, mert nagyon jó volt játszani és nagyon bízom benne, hogy megfeleltem az elvárásoknak.
Mi volt a legviccesebb a szinkronmunka alatt?
Hosszú idő után kellett újra szinkronizálnom, ezért rá kellett hangolódnom, sokat beszéltünk róla a szinkronrendezővel, hogyan is kell csinálni, mik a technikák, mire kell odafigyelni. Majd jött egy olyan rész, ahol a főszereplő, Bodi fut az apja elől, majd nekicsapódik a falnak, én meg annyira beleéltem magam a történetben, hogy az effekt hangjait is elkezdtem csinálni. Aztán észrevettem a döbbent arcokat a stúdióban, én pedig elnevettem magam, hogy mennyire nem vagyok gyakorlott ebben a műfajban.
Hogy érezted magad a felvétel során?
Nagyon izgultam a próbafelvételnél, hiszen tudom, hogy nagyon nehéz dolog szinkronizálni. Annyi mindenre kell figyelni, saját színészetedre, hogy szépen artikulálva beszélj, hogy meglegyenek a váltások, az érzelmek, a poénok, és közben pedig nézned kell valakit, akire rá kell húznod a saját hangod. Ez egy nagyon összetett, komplex feladat és nagyon tisztelem azokat, akik ezt remekül csinálják, hiszen egy nehéz ága a színészetnek. De én úgy érzem, hogy sok-sok segítséggel és türelemmel ráéreztem a dologra és kifejezetten szomorú voltam, mikor mondták, hogy sajnos vége, ez volt az utolsó tekercs. Nagyon élveztem ezt a játékot.
Hogy tetszik Bodi karaktere?
Nagyon szeretek gyerekeknek játszani színházban, és most filmben egyaránt. Bodi karaktere meg azért tetszik különösképpen, mert úgy érzem, hogy sok párhuzam van az ő élete és az én életem között. Nem ilyen drasztikus, mint amilyen a Rock Csontban, de én is sokáig nem mondtam el otthon, hogy énekes szeretnék lenni. Sőt, eltitkoltam, amikor a tehetségkutatóba jelentkeztem, mert mindenki színész a családban, és úgy voltak vele, hogy de jó lenne, ha végre lenne valaki, aki nem ezt a pályát választja. Végül is nem én lettem az. Bennem is égett egyfajta bizonyítási láz, hogy megmutassam a szüleimnek, alkalmas vagyok erre a pályára. Én úgy gondolom, hogy ez sikerült.
Kinek ajánlanád a Rock Csontot?
Fontosnak is tartom, hogy gyerekeknek játszunk minél többet és minél jobb minőséget és ez a film méltó a legjobb animációs filmekhez. Jó humora, szép története van, jók a karakterek és a dalok, jó benne a tanulság, nagyon tetszik, ahogy a végén a csúcspontra ér a dolog, és megoldásra találnak a főszereplők. A Rock Csont egy olyan mese, amelyen az egész család felhőtlenül fog szórakozni. Úgyhogy alig várom, hogy én is beülhessek végre anyuval, apuval, és barátnőmmel, Angélával, aki egyébként nagyon rutinos szinkronszínész, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a véleményére!
