Idén már 12 éve lesz, hogy egy Morgan Spurlock nevű amerikai fickó gondolt egy merészet, és megcsinálta a saját filmjét. A McDonald’s-ról. A gyorskajákról. Az elhízásról. Az elhízott gyerekekről. ... Nosztalgiázzunk!
2004-et írunk, és a gyorséttermek csak úgy hasítanak. Méghozzá egyre nagyobb szeletet abból a bizonyos tortából, ami az étkezésre vonatkozik. A McDonald’s már nem feltörekvőben van, hanem a trónon csücsül, és elégedetten konstatálja, hogy mind több és több országban tud hatékonyan terjeszkedni – köztünk hazánkban is. Az első magyarországi éttermük ugyanis még 1988-ban megnyílt a Régiposta utcában, azóta pedig már több mint 95 van országszerte. És természetesen mi, magyarok is rákaptunk az ízére a sajtburgernek, a Big Mac-nek, vagy éppenséggel a sült krumplinak. A fent említett úriember, Mr. Spurlock azonban nem csak hogy rákapott, de kötelező jelleggel rászoktatta magát a McDonald’s által kínált termékekre, hiszen ez volt kísérletének az alapja.
A Super Size Me főszereplője, rendezője és producere is volt egyben, és úm. saját magát használta kísérleti alanyként ahhoz, hogy megtudja, mennyire egészségkárosítók a Mekiben kapható fantasztikumok.
A film elején egy ereje teljében lévő, teljesen egészséges férfit látunk, aki számtalan orvosi vizsgálaton átesik, hogy megkezdhesse a hamburger-kúrát. Mindegyik szakember, akihez ellátogat (háziorvos, gasztroenterológus, dietetikus, és így tovább) megpróbálja észhez téríteni, és lebeszélni őrült tervéről, miszerint 30 napon keresztül csak és kizárólag a McDonald’s által kínált ételeket veheti magához. Felvázolták neki, hogy a mindössze harminc napos változtatás milyen lehetséges hatással lesz majd a szervezetére, a szerveire, a közérzetére, vagyis úgyszólván mindenre. Spurlockot viszont nem olyan fából faragták, hogy ez eltántorítsa a kihívástól: meg akarta mutatni, mennyit árthat a gyorséttermi koszt, ha valaki rendszeresen betér egy ilyen helyre – és ez igaz minden olyan országra, ahol a McDonald’s képviselteti magát.
Lapozz tovább!
Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek az ételek, amiket amúgy sokan sokfélemódon készítenek el és árulnak nem egészségesek. Természetesen már alig akad olyan dolog sajnos, mely az lenne - a gyorsételektől függetlenül -, mégis ezek azok, amelyek extra egészségtelenek, ha az ember gyakran fogyasztja. És nagyon sokan teszik ezt, talán nem is gondolnánk, mennyien – Magyarországon is. Ha pedig már egyszer rászokott valaki, nagyon nehéz leállni vele, hiszen az a mennyiségű cukor, ami a gyorséttermi ételekben található, megteszi a magáét, és pillanatok alatt észrevétlen függőséget alakít ki.
És ezt tette a film főhősével is, aki new yorki átlagember módjára rengeteget sétált minden áldott nap, a kísérlet megkezdésekor viszont elhatározta, hogy maximum ötezer lépést tehet majd meg - mint egy átlagos városlakó -, ezért a csuklójára szerelt lépésszámlálóval kelt útra reggelente.
Ezen kívül az alábbi követelményeket támasztotta még magával szemben:
- 30 napig csak és kizárólag a McDonald’s menüjében szereplő ételeket eszi
- legalább egyszer meg kell kóstolnia mindent
- vizet is csak a McDonald’s-ból vehet/ihat
- ha megkérdezik, hogy Super size méretben kéri-e a menüket, igennel kell felelnie, magától azonban nem kérheti a nagyobb verziót
Olvass tovább!
Lelkiismeretesen csinálta is próbát, és az elején még tetszett is neki, hogy megteheti azt, ami minden gyerek álma: reggel, délben és este is a Mekiben kajálni. Ám alig telt el pár nap, már elkezdte visszasírni vegetáriánus szakács barátnője ételkölteményeit, ugyanis a sok cukor, zsír és szénhidrát megtette a hatását: türelmetlen és kedvetlen lett, a hangulata folyton nyomott volt, és csak akkor derült fel kicsit az arca, amikor újabb kalóriabombát vehetett magához. Vagyis szépen és gyorsan! függővé lett.
Eközben természetesen lelkesen látogatta a különféle iskolákat, hogy felmérje és bemutassa, a gyerekek körében mi az általánosan elfogadott menü, vagy hogy például miért van az, hogy egy 11 éves kislány egy adag sült krumplit választ ebédre az amúgy bőséges, de sok egészségtelenséggel is telitűzdelt kínálatból. És ha már gyerekekről van szó, nyugodtan bevonhatjuk a magyarokat is a sztoriba, hiszen már tizenöt-húsz évvel ezelőtt is érdekes volt az iskolai büfék repertoárja, manapság pedig már odáig jutottunk, hogy csak törvényi szabályozások árán szabadulhattunk meg a sulikban kihelyezett Cola-automatáktól.
Morgan Spurlock 30 napos küldetése végén 12 kilogrammal, szervi elváltozásokkal és egy rakás negatív tapasztalattal lett gazdagabb, és ha mindez nem lett volna elég neki, még a McDonald’s is beperelte hitelrontásért. A célját azonban – úgy gondolom – elérte. Megmutatta és bebizonyította, hogy ha valaki rendszeres fogyasztója a gyorséttermek ételeinek, bizony olyan sorsra juthat, mint ő. És akkor ő még a szerencsésebbek közül való volt, mivel a felfogása semmit sem változott: nem tilos a hamburger, de csak nagyon ritkán, és akkor is módjával. Főleg gyerekként!
