Süsü a sárkány izgalmas kalandjait követheted egy aranyos rész erejéig. A kultikus mesefigura méltán megállja a helyét a mai világban is. Történetei az ifjabb generáció számára is tartogatnak érdekességeket. Nézd meg te is,vagy olvasd fel esti mese gyanánt a süsü a pesztra című részt:
Süsü a pesztra
Óriási sürgés-forgás, felfordulás volt a várban! Középen állt egy felpántlikázott kétkerekű kordé, abba pakoltak, rakodtak. A pék frissen sült perecet, a kocsmáros boroskupákat, a zöldséges kofa egy füzér pirospaprikát. A többiek mosakodtak, fésülködtek, csizmát pucoltak, bajuszt pödörtek.
A két zsoldos a kardját fényesítette, a sisakját dörzsölte, majd felváltva kefélték egymás ruháját.
A hadvezér aranysarkantyút csatolt a csizmájára. A kancellár a szekrény mélyéről előkereste az ünneplő parókáját. Az írnok legszebb lajbiját vette fel.
A Dada keményített rokolyába bújt, majd a királynénak segített öltözködni.
Az öreg király a bajuszpedrő viaszt kereste mindenhol, de nem találta.
A király az új nadrágszíját kötötte a derekára, a szíjon csillogott-villogott a hatalmas aranycsat!
Szüreti bálba készülődtek, azért volt ez a nagy sürgés-forgás, fésülködés, öltözködés! A Dada rokonai hívták meg az egész udvart!
Lassan mindenki elkészült. Süsü hol itt, hol ott bukkant fel, hol a kordénál segített rakodni, hol meg a tükröt tartotta a zsoldosoknak. Nagyon lelkes volt és nagyon izgatott, hiszen még sose volt szüreti bálban!
Fent a trónteremben is készen állt már mindenki, mikor a kiskirályfi robogott keresztül fűzfaparipáján, és majd feldöntötte a nagyapját, az öreg királyt.
– Na! – morgott az öreg király. – Még feldöntesz!
Azután a homlokára csapott.
– És ővele mi lesz? – ujjával a kiskirályfira mutatott.
Egyszerre mindenki odafordult. A kiskirályfi is megkérdezte.
– Igen! Énvelem mi lesz?
Az öreg király tovább zsörtölődött.
– Így törődtök ti az én unokámmal?! Micsoda apja van! Micsoda anyja! Micsoda nagyapja! Hm!
Itt elhallgatott. A zavart csöndben a kancellár szólalt meg, töprengve simogatta a szakállát.
– Nézzük csak, ki fog rá vigyázni? A király nem maradhat itthon, mert ő a díszvendég! A királyné se maradhat itthon! Mivel most készült el az új ruhája, amit éppen a szüretre csináltatott. Az öreg felség se maradhat, mert abból sértődés lenne! Én se maradhatok, mert nekem a király mellett a helyem! A Dadus se maradhat, hiszen hozzájuk megyünk szüretre!
A kancellár széttárta a karját. A király türelmetlenül kérdezte.
– Hát akkor?
Ebben a pillanatban Süsü nézett be az ablakon, vidáman rikkantott.
– Mehetünk?
A kancellárnak földerült a képe, ravaszul mosolyogva fordult Süsühöz.
– Süsü! Hát persze!
Majd hízelegve folytatta.
– Ugye Süsü, te vagy itt a legnagyobb?
– Igen, igen! – mondta Süsü, és csodálkozva nézett, hogy ezt most minek kérdezik.
– És a legbátrabb és a legerősebb!
– Igen, igen… – hadarta Süsü.
– Nos, mi mindnyájan elmegyünk, kivéve a kiskirályfit! Világos, hogy a legnagyobbnak, és a legerősebbnek kell vigyázni a várra és a gyerekre! Remélem, neked is ez a véleményed!
Süsü körbenézett, minden arcon sürgető kifejezést látott, csak a kiskirályfi arca szontyolodott el, már-már sírásra állt a szája, hogy őrá senki se akar vigyázni! Süsü rákacsintott, és így szólt.
– Vállalom! Majd én vigyázok! Jövőre is lesz szüret!
Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szállt fel minden torokból. A királyné az ablakhoz lépett, és Süsü lelkére kötötte.
– De mint a szemed világára!
– Úgy, úgy! – bólogatott Süsü.
Sorban az ablakhoz járultak, és ellátták rengeteg jótanáccsal a mosolyogva bólogató pesztrát.
– Ne vidd a napra, óvd a széltől! – mondta a Dada.
– Olvasson, számoljon, csinálja meg a leckéjét! – mondta az öreg király.
Majd hogy jobban megjegyezze, hogy mit szabad és mit nem, versben mondták el neki!
A Dada így szavalt:
Majd a királyné is mondott egy verset:
Az öreg király ezt dörmögte:
A kancellár se akart kimaradni, lassan, tagolva mondta a verset:
Látható volt, hogy mennyi mindent kell tanulni egy kiskirályfinak!
A király még hozzátette az ajtóból:
– És egy fél órát üljön a trónon!
Egyenes derékkal!
A következő oldalon videón is megnézheted!
