A XXI. század jól látható változással indult idehaza, ami az informatika világát illeti. A háztartások egyre nagyobb hányadában jelent meg asztali számítógép, majd az internet terjedésével elkezdett megszokottá válni a notebookok jelenléte életünkben. Majd jöttek a különféle „kiegészítők”, mint az iPod, tablet, okostelefon, és most, 2017-ben már ott tartunk, hogy nagyjából a kétéves gyerekek is készségszinten kezelik ezeket a gépeket.
Nem is kell olyan messzire menni, elég, ha a kétezres évek elejét vesszük, amikor sokaknak még nem volt net otthon. Valamikor akkor kezdett terjedni, egyre több ember engedhette meg magának, és ahogy ez megtörtént, rohamszerűen nőni kezdett a felhasználók száma. Az akkori kamaszok pillanatok alatt elsajátítottak szinte mindent, amit tudni kellett az internetről, és ők lettek az első olyan generáció, akik ugyan nem beleszülettek a net korába, de szinte készségszinten kezelték az online felületeket.
Külföldön, tőlünk nyugatabbra természetesen előrébb jártak mindebben, de gyorsan pótoltuk a lemaradást, és alig tíz év alatt odáig fejlődtünk, hogy az okostelefonok már alapvetésnek számítanak, és az a fura, ha valakinek „butatelefonja” van. Pedig nem mindenki vágyik hajszálvékony, ámde tepsi méretű telefonra, mely egy kézben tartva kifejezetten kényelmetlen, és a kijelzőjén nagyjából egy regény is kényelmesen elférne.
A 2010-ben született gyerekek – ha anyagi körülményeik engedhették – már készségszintű felhasználói a fent felsoroltaknak, vagyis szüleiknek valószínűleg már okostelefonja van, és legalább egy-egy tablet, notebook és iPad is figyel otthon az asztalon. És akkor a televíziót még nem is említettük, ahol már annyi mesecsatorna közül lehet választani, hogy az ember elunja magát, mire a kínálat végére ér.
LAPOZZ A FONTOS INFORMÁCIÓKÉRT!
Pedig ők már az a generáció, akik ebben nőnek fel, ez lesz neki a természetes közeg, és egyre inkább tolódik minden efelé – vagyis a gépesített világ irányába. Biztos azonban, hogy kell ez nekik? Biztos, hogy jó az, ha egy ma 6 éves gyerek még nincs tisztában az internet világának lehetőségeivel? Ha ugyan látott már notebookot, de még egyszer sem használta? Jó ez neki, vagy inkább majd hátrányt jelent, ha iskolába kerül, és a többiek – akiknek engedték a szüleik – olyanokról mesélnek majd neki, amiket nem érte, mert nem gépezik otthon napi-kétnapi rendszerességgel?
Hisz az iskolába kerülvén így is, úgy is meg kell tanulnia kezelni a számítógépet, és meg is fogja pillanatok alatt. Lássunk most néhány érvet a fiatal felhasználók mellett és ellen!
Jó, ha tudja kezelni a számítógépet, tabletet stb.-t, mert
- a XXI. században ez már elvárás
- egyre több minden épül informatikai ismertekre
- 2017-ben már készségszinten kell tudni kezelni az online felületeket
- elvárás
- alapvető tudásnak számít, nagyjából már olyan, mint egy orrfújás (természetes)
- nem teheti meg a gyerek, hogy ne ismerje az internet világát, mert lemarad kortársaitól, és az iskolában is egyre több minden épül eköré
- sok újdonsággal, fontos információval találkozhat, melyeknek jó része már csak online érhető el
LAPOZZ A TÖBBI ÉRDEKESSÉGÉRT!
Nem baj, ha óvodásként, kisiskolásként még nem ismeri a számítógépek világát a gyerek, mert
- nem romlik el idejekorán a szeme, hiszen felnővén úgyis nézi majd még eleget a szemrongáló felületeket
- a gép előtt töltött idő helyett inkább olvas, a szabadban játszik, vagy más értelmes elfoglaltságot keres magának
- nem alakul ki a manapság egyre gyakoribb függőség, melyet az interneten elérhető tartalmak, online játékok generálnak
- nem kell fölösleges pénzt költeni olyan gépekre, mint Play Station vagy bármi hasonló, és a WoW, MineCraft, vagy hasonló játékoktól is megkímélik magukat és a szülőket (egy ideig legalábbis)
- ebből kifolyólag a kicsi nem stresszel, hogy beérett-e már az uborkája a Farmville-ben vagy a Farmeramaban, mert nem „téved” el ebben a virtuális világban
- megmaradnak a valódi, hús-vér barátai, és nem az online játékokban „megismert” gyerekeket tekinti társaknak
- marad ideje tanulni, sportolni
- nem veszíti el a realitásérzékét
- nem dühöng, ha a túl sok gépezés miatt, vagy ha a tanulmányi eredményei leromlása okán nem gépezhet, ugyanis nem alakult ki a függőség, mely komoly gondokat okozhat már kicsiként is
Mindkét oldalon való érvelést még sokáig lehetne folytatni, és biztos is, hogy mindkét tábor vehemensen meg tudná védeni a maga véleményét. Azt azonban nekünk kell eldöntenünk, hogy hogyan és milyen irányba terelgetjük a gyerekeinket, mit engedünk meg neki, és az hosszútávon milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járhat őrá nézve.
A felelősség – mint kisgyerekes szülők esetében mindig – a mi vállunkat nyomja.
