Baleset
Ha baleset történt…
Minden gyereknél előfordul, hogy egyszer-kétszer bepisil vagy bekakil. Az ilyen "baleset" többnyire akkor történik, ha a kicsi nagyon izgatott, vagy valami túlságosan eltereli a figyelmét a testi szükségleteiről. Ilyenkor a gyerek nagyon letörik, éppen ezért sem szabad nagy ügyet csinálni a dologból. A túlzott figyelem, a vigasztalás még azt a gondolatot is elülteti a kicsi fejében, hogy a "balesetezést" a maga javára fordíthatja. Kezeljük az eseményt nyugodtan és tárgyilagosan: mondjuk, hogy ilyesmi előfordul, és felejtsük el. A bepisilést, bekakilást megelőzhetjük, ha reális követelményeket támasztunk. Ha azt mondja, hogy ki akar menni, akkor ki akar menni. Vegyük komolyan, és ne várjuk el tőle, hogy sokáig visszatartsa, mert nem képes rá.
Mi van akkor, ha éjszaka történik baleset?
Az ágybavizelés gyakran annak a jele, hogy túl korán vettük le éjszakára a pelenkát. Sorozatosan száraz pelenkával kell ébrednie, mielőtt az esti pelenkázás elmaradhat. Az ágybavizelésnek azonban lelki okai is lehetnek, vagy valamilyen érzelmi zavar. Van gyerek, akinek már az is elég, hogy idegen ágyban kell aludnia, de a kistestvér érkezése is előidézhet éjszakai bepisilést. Ezek a gyerek számára is érzelmi megrázkódtatást jelentenek, amelyeket ezért finom érzékkel, szidás és büntetés nélkül kell kezelni.
Miért nem szabad erőltetni?
A székelési és vizeletürítési ingert megérezni nem egyszerű dolog, és egyáltalán nem tanulható! Ez egy olyan idegrendszeri képesség, ami fokozatosan alakul ki. A gyermek megérik erre a feladatra, amikor eljön az ideje.
Ha várunk és nem türelmetlenkedünk a gyerkőc nagyjából néhány nap alatt magától le fog szokni a pelusról. Ha a szobatisztaság iránt való érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor egy évig is bajlódhatunk, amíg a gyerek végre szobatiszta lesz.
Mit tegyünk?
•Elégítsük ki kíváncsiságát, ha kérdez, adjunk számára is érthető válaszokat.
•Ha érdeklődik, mutassuk meg neki a WC-t, a WC papírt, meséljük el, mire való!
•Nyáron hagyjuk pelenka nélkül szaladgálni, így szembesül a saját “produktumaival”.
•Használjunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelust! Ezekben a gyerek jobban érzi a nedvességet, így kikerülhetjük azt a problémát, hogy a pelenkázás miatt nem akar bilibe pisilni.
•Sok gyereknek az a baja, hogy csak az utolsó pillanatban szól, hogy pisilni kell, így nem érünk oda vele a bilire. Ezt otthon kiküszöbölhetjük azzal, hogy odatesszük közel hozzá, elérhető távolságra a bilit, akár még viheti is magával a másik szobába, amikor játszik. Amikor már képes hosszabb ideig is visszatartani, akkor visszahelyezhetjük a bilit a fürdőszobába.
Mit ne tegyünk?
•Soha ne ültessük rá a gyereket a bilire, ha ő nem akarja
•Ne szidjuk meg, ha bepisil, bekakil, ennek mindig oka van: vagy még nem érett a szobatisztaságra, vagy valamilyen betegség (felfázás stb.) illetve pszichikai ok (testvér érkezése stb.) áll a háttérben
•Ne ültessük rá a bilire arra várva, hogy pisiljen/kakiljon a kedvünkért.
•Ha már érdeklődik a szobatisztaság iránt beszélgethetünk vele erről, de ne vigyük túlzásba! Ne mondjunk neki olyat, hogy “Miért kakiltál már megint a pelusba? Miért nem szóltál, hogy kakilni kell?”. Ne hasonlítgassuk össze másokkal: “A szomszéd kislány már tud a bilibe pisilni, Te meg még nem.”
•Ne keltsünk benne irreális félelmeket a széklettel kapcsolatban, de tanítsuk meg rá, hogy nem szabad megfogni, játszani vele!
