Ha ilyen tanárok lennének minden iskolában, nem valószínű, hogy gyakran lógnának a diákok, hiszen ez a fajta tanári kreativitás és bíztatás igazán jól tud esni mindenkinek. És ha eddig nem nagyon készült valaki, akkor egy ilyen kedves üzenettől valószínű összekapná magát, és jobban odafigyelne.
Amikor egy gyerek örömmel és szívesen jár az idő túlnyomó részében iskolába, akkor a fenti kislányhoz hasonlóan ragyog az arca, és a szabadidejében is képes agyban és lélekben is ott lenni, pihenni, szórakozni. Ha viszont a suliban attrocitások érik, nem felel meg a tanároknak, a társai is piszkálják valamiért, az kihat az egész életére. Sok múlik a tanári karon, ha kicsi a gyerek, ha már nagyobbacska, hiszen a követelmények egyre csak erősödnek, szigorodnak, és a magyar diákoktól hatalmas lexikális tudást várnak el.
Sokan vannak, akik szívesen gondolnak vissza iskolás korukra – legyen szó általánosról, gimiről vagy felsőoktatási intézményről -, mert volt egy kedves tanítójuk, tanáruk, aki belopta magát a szívükbe. Tehették ezt egy kedves gesztussal, néha némi engedékenységgel, empátiával vagy éppen türlemmel és jófejséggel. Megint mások pedig ki nem állhatták ezt a közeget, és csupán azért mentek, mert kötelező volt. Utóbbiak esetében érthető, hogy a diáktársak nemmegfelelő közege, a tanárok szigora, meg nem értése, türelmetlensége vagy alkalmatlansága megutáltatta a gyerekekkel az iskolát.
A fenti üzenet a következőképpen hangzik:
“ “Lis! Ne feledd, nem egy lift segítségével tudsz a siker csúcsára érni, hanem a lépcsőkön jutsz fel oda. Képes vagy rá!”
Lapozz a többi kedves üzenetért! 
Végtelenül megnyugtató és jó érzés mégis azt látni, hogy igenis vannak még (már?) olyan tanárok, akik önbizalmat öntenek a diákokba, és akik játékosan, kreatívan bővítik a diákok ismeretiet, fejlesztik őket. Ilyen a korábban említett iskola is, mely New Jersey-ben található. A Woodbury-iskolában Chandni Langford tanárnő oktat.
Minden vizsgázó diák padjára személyre szóló biztató szöveget ír vizsga előtt, mely nem csupán egy különleges gesztus a részéről, hanem egy olyan megnyilvánulás is, mely közelebb hozza egymáshoz őt és diákjait. Bizonyára ettől függetlenül vannak kevésbé szorgalmas tanítványai is, mégis, a gondolat, hogy minden diákját ismeri annyira, hogy ennyire személyre szóló üzenetekkel kedveskedjen nekik, sokat elárul a tanárnőről.
“Kwydir! A tanulásban rejlik a szupererőd! Ne hagyj fel ezzel, és mindig bővítsd ismereteidet.”
