Konfliktus mindig,mindenhol, mindenkivel előfordul, főleg a családoknál. A probléma nem is inkább itt kezdődik, hanem ha jelen van a gyerek, ha egy nehéz nap után nehezen fogjuk vissza magunkat. De megoldás mindig van és sohasem késő!
Ki tehet róla?
Bár sokan csak a látszatot akarják fenntartani, abban semmi titkolnivaló nincs, hogy a legjobb családokban is vannak nézeteltérések, hangos szóváltások vannak. A rossz az, hogy sokan ezt szégyellik, titkolják, nem minden esetben ők a hibásak, lehet már a szülők is ilyen közegben nőttek fel. Senki sem tehet arról milyen családba születik, mit lát.arról viszont igen, hogy felismeri a problémát és tőle telhetően a legjobban adja át a megoldást gyermeke számára.
Ez persze mindig utólag derül ki, hogyan sikerült. Az örök veszekedős állapot miatt nevelkedik fel egy szorongó felnőtt. Amit ne adj Isten bárki továbbvihet, úgy, hogy nem tudta kivel megbeszélni, nem is tud róla, mi a megoldás és ezáltal „tudat alatt” ő is így adja tovább gyerekének…
Beszéljétek meg otthon a történteket, nem szégyen!
Tökéletesnek tűnhet
Egy érdekesség ezzel kapcsolatban! Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha a gyerek akár ovis koráig semmilyen veszekedést és konfliktus még csak nem is látna, érezne? Hogyan tudná később kezelni a válasz sehogy! Nincs tapasztalata benne, ez pedig olyan dolog amit nem az iskolában tanítanak. A lényeg az, hogy a gyerek lássa a konfliktust és tudja is rá a megoldást.
Ne értsétek félre, a szülőknek nem feltétlen kell mindig a gyerek előtt veszekedni, de jó, ha a gyerek ilyet is lát. Így fogja ő is megtanulni az arckifejezésből, viselkedésből, mi a teendő. Csak mértékkel, nagyon nehéz megtalálni az arany közép utat, ha egyáltalán létezik J.
Tipp: Ha egy kisgyermek nehezen illeszkedik be, különösen nehezen bírja a szomorú történéseket és nem tudja senki mi lehet a baj, hátha ez van háttérben.
