Tamagotchi
3., Nyalánkságok és a tisztaság
Ez a két dolog nem nagyon akart megférni egymás mellett az életünkben, de így volt ez jó. Volt akkor minden a képünkön: a csoki fagyi és a lekváros kenyér nyomai versengtek, hogy kinek jut több hely a szánk szélén, az anyukák pedig nem közelítettek nagy bátran semmilyen mai popsitörlőre hasonlító antibakteriális mifenével, hogy azzal töröljék le a maszatokat, hanem egyszerűen csak elővették a jól bevált és multifunkciós vászonzsebkendőt, és azt benyálazva távolították el a nem odaillő részleteket.
4., Az osztálykirándulások
Imádtuk. Mindet. Ha valamelyiket mégsem, most visszaemlékezve már azt is. Ugyanis mindig történtek olyan események, melyek okot adtak, hogy másnap, következő héten, vagy akár még évek múltán is felemlegessük, hogy mi történt mondjuk Balatonszepezden 7.-ben. Mert annyira jó volt, de tényleg. És mindig vonattal mentünk, ami természetesen a kor (magyar) vívmányainak megfelelően büdös volt, de nagyon, és sosem tudtunk azzal egy fülkébe ülni, akivel szerettünk volna. Ellenben a lehúzott vonatablakon való kihajolást – ami naná, hogy tilos volt – sokan még megspékelték némi extrával, ha már ment a szerelvény (ez jelentette a köpködést, mely nem olyan szerencsés esetben eltalált valaki mást egy hátrébb lévő ablaknál).
5., Bevásárlás
Hajszálvékony fogójú, fém bevásárlókosarak, sehol egy bevásárlószekér, ellenben volt még Julius Meinl. Hmmm… ez sem ma volt. Sehol egy hiper-szuper-mega-gigamarket, ahol még azt is rád tukmálják a reklámok, amit akkor sem vennél meg, ha fizetnének érte. Ez volt a ’90-es évek eleje, közepe és talán kicsit még a vége is. Utána viszont megjelentek a hatalmas üzletek, melyekkel nincs bajunk, hiszen már megszoktuk őket, de azért lássuk be, van annak egy bizonyos fílingje (hogy nagyon divatosan fejezzem ki magam), mikor egy ilyen mai áruházban szembejön egy manapság már retronak kikiáltott csoki, szörp vagy bármi hasonló.
